Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

N. P. Maklecova, V. V. Ginzburg, D. G. Rochlin (Leningrád): A Szovjetunió területén feltárt emberi koponyák trepanációja

koponya a? i. sz. VIII—X. századból. A lékek mérete hat koponyán a külső lemezen volt nagyobb, mint a belsőn, egy koponyán kisebb és három koponyán egyenlő. Berezsnovka faluban (volgográdi terület) az i. e. III —II. ezredévből származó sírokban két koponyát találtak. A kamaszkoponyán a koponyatetőcsont bal felén kerek alakú, 35 mm átmérőjű trepanációs nyílás volt. A diploë nem zárult be, reaktív változások hiányzanak, nincs összeforrott lemez (4. ábra). A másik koponya 40—50 éves férfié. A fejtetőcsont táján levő nyílásnak 2/3-a a homlokon, 1/3-a a koponyatetőcsont jobb felének tájékán terül el. A nyílás tojásdad alakú, hossza 51 mm, szélessége 39 mm. A diploé a nyílás körzetében fedetlen. Ezt a trepanációt szemmel láthatóan amulettszerzés végett készítették (5. ábra). A Kazak Szovjet Köztársaságban az i. sz. II—IV. századában élt 18 éves nő koponyáját találták meg ((). ábra), A koponyatetőcsont tájékán parasagittalisan két nyílás van. A bal oldali nyílás 35 mm távolságra, a jobb oldali 22 mm-nyire van a nyílvarrattól. A lék kontúrjai a belső lemezen fogazottak, a külsőn simák, a diploë fedetlen. A trepanációt a már csontig preparált koponyán végezték, hiszen ezek a nyílások tökéletesen egyformán helyeződnek el a koszorúvarrathoz képest, éspedig azon a helyen, ahol ennek a varratnak széles, cikk-cakkos öblösödése kezdődik. A Szovjetunió területén tehát, annak különböző kerületeiben a mezolitikumtól kezdődően s a következő korokban koponyalékelésekre került sor. Ezeket egyes esetekben élőkön, más esetekben a halál után hajtották végre. A trépanait nyílás teljes begyógyulásának esete, amikor a bezáruló lemez teljesen befödte a diploët, arra enged következtetni, hogy a magukat trepanációnak alávető emberek ezen operáció után legalább néhány évet éltek. Nem sikerült kikutatni azokat a betegségeket, amelyek az embereket arra késztették, hogy trepanációhoz folyamodjanak. A halál utáni trepanációkat kétségtelenül kultikus meggondolásokból és részben amulettszerzés végett eszközölték.