Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

N. P. Maklecova, V. V. Ginzburg, D. G. Rochlin (Leningrád): A Szovjetunió területén feltárt emberi koponyák trepanációja

nőé és három közelebbről meg nem határozható (csak a boltozat maradt meg). Nyolc trépanait koponyán a trepanációs nyílás teljesen beforradt, ami az operáció utáni legalább 2—3 éves élettartam mellett tanúskodik. A röntgenfelvételeken tisztán kivehető a lyuk alakú rés, amelyet egész kerületén jól kifejezett, kört bezáró domborulat határol. Ez utóbbi akkor keletkezik, amikor a vékony agykérgi réteg, amely a szivacsos állagot fedi (diploë) egyesíti a lamina externát a lamina internával. Ezek a koponyák a következő korokból származnak: 1 koponya a m^zolitikumból (Ukrajna, Valjevka 3, dnyepropetrovszki terület); 2 koponya a csiszolt kőkorból (Ukrajna, dnyepropetrovszki terület); 3 koponya az i. e. III —I. századból (volgográdi terület); 1 koponya az i. sz. V—XIII. századból (Erszki-Kjermen, Krim), 1 pedig nem tisztázott eredetű. A csontba vágott nyílások méretei különbözőek, néha eléggé nagyok. Az NG-62, K-5, 30-A jelzésű koponyát a rosztovi területen találták; 50 éves férfié, aki az i. e. III —II. évezredben élt (1. ábra) A fejtetőcsont körzetében kör alakú nyílás van rajta 40 x 40 mm terjedelemben : a nyílvarratnak csaknem a nyílás közepén kellett áthaladnia. A nyílás nagyobb a külső lemezen, mint a belsőn. A trepanációt szögletes törés útján hajtották végre, ezért zúzottabb a külső lemez a belsőnél. A diploët zárólemez borítja, tehát a műtét után az ember még legkevesebb 2 — 3 évet élt. A trepanációs nyílás legkisebb terjedelme azon all koponyán, amit élő állapotban trepanáltak, 1 — 2 mm volt. I. e. a II —I. században élt nő koponyáját találták meg a volgográdi terület térségében (6118-87. sz., 2. ábra). A fejtetőcsont tájékán jobbra, részben elvégzett trepanáció nyílása található, mely a lambdoid varrathoz csatlakozik. A nyílást csak a jelzett tájék hátsó részén eszközölték, ahol az hasadékszerüen tátong. A röntgenfelvételen kivehető a zárt diploë, a trepanáció tehát teljes gyógyulással végződött. Hat esetben a trepanációs nyílás a külső és belső lemezen egyenlő nagyságú volt és 5 esetben a külső lemez folytonossági hiánya volt a nagyobb (a trepanációs nyílás ék alakban szűkült össze az agy irányában).