Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

N. P. Maklecova, V. V. Ginzburg, D. G. Rochlin (Leningrád): A Szovjetunió területén feltárt emberi koponyák trepanációja

A SZOVJETUNIÓ TERÜLETÉN FELTÁRT EMBERI KOPONYÁK TREPANÁCIÓJA írta: N. P. MAKLECOVA, V. V. GINSZBURG, D. G. R O C H L I N (Leningrad) A z őskori ember életét és létét bizonyos mértékben megítélhetjük azokból a leletekből, amelyeket az archeológusok és antropológusok ásatásaik alkalmával felszínre hoznak. Kétségtelen érdeklődésre tartanak számot azok a lelőhelyek, ahol gyakran koponyatrepanációt találtak. A koponyalékelés a régmúltban, a kulturális fejlődés alacsony fokán álló nemzetek körében gyakran előfordult pl. Európa, Ázsia, Afrika, Dél- és Közép-Amerika, a Csendesóceán szigetei őslakóinak feltárt koponyáin (Baudouin, Grim, Mac Curdy, Manouvrier, Moodie, Talko-Hryncewicz, Nemeskéri stb.). Trepanációkat mind élőkön, mind pedig holtakon végeztek, de célja nem mindig világos. Broca ennek a szokásnak eredetét vallási elképzelésekben kereste. Egyúttal feltételezte, hogy a trepanációt az őskorban bizonyos betegségek gyógyítása végett (epilepszia, fejfájások és más megbetegedések) sebészi beavatkozásként is alkalmazták. Kétségtelen, hogy a trepanációk egy részét nem gyógyítási, hanem kultikus céllal végezték. Cartailhacnak az volt a feltevése, hogy a halál utáni trepanációt avégett csinálhatták, hogy a koponya mielőbb kiszáradjon s így a rokonok maguknál otthon tarthassák. A szakirodalom számos adatot hoz fel arra, hogy a halál utáni trepanációt amulettek készítése végett csinálták, amelyeknek rendszerint kör vagy tojásdad alakjuk volt. Az első olyan leleteket, amelyek megerősítették ennek a szokásnak a létezését Prunières, de Baye, Guillard, Nyefedov és mások tették közzé. Az élőkön trépanait koponyák egy részének amulett alakú, szem-