Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

N. P. Maklecova, V. V. Ginzburg, D. G. Rochlin (Leningrád): A Szovjetunió területén feltárt emberi koponyák trepanációja

mel láthatólag már a halál után kivágott kiegészítő nyílása volt. Broca ezt azzal a feltevéssel magyarázza, hogy azt a személyt, aki alávetette magát a műtétnek, szentnek tartották. A babonás emberek azt hitték, hogy az ilyen amulett megvéd a betegségektől és az ellenséges varázslattól. A „T" alakú csontforradás minden valószínűség szerint a betegségből való kigyógyulás, vagy valamiféle hivatalra való felszentelés, vagy pedig meghatározott közösséghez való tartozás jeléül szolgált. Az is lehetséges, hogy az ilyen forradást dísznek tartották (Luschan, Manouvrier). Ami a trepanáció módozatait illeti, rendszerint úgy végezték, hogy a csont egyik rétegét a másik után vakarták le. A halál utáni trepanációt Franciaországban kifűrészeléssel, pontosabban éles kovakő segítségével kivágták. D. N. Anucsin olyan koponyát írt le, melyen a műtétet véső segítségével végezték. Erdély területén kelta sebészeszközt ástak ki, mely a vaskorszak második fele tájáról származik, és trepanálásra használtak. A berberek Orez vidékén (Algéria) az i. e. III. századtól még a XX. századig is fúróval operáltak. A csontos részeket letördelve az így nyert néhány nyílást egymással egyesítették. Figyelemre méltó a Nogent-les-Viergesből való neolit koponya. Guillard és Pales anatómiai és röntgenológiai vizsgálatnak vetették alá. Széles nyílása elfoglalja a fejtetőcsont oldalsó felületének jelentős, és a halántékcsont pikkelyének környező részét. A trepanáció fertőzési következmények nélkül szerencsésen befejeződött. Némelyik ősperui koponyán látható, hogy kétszer, háromszor végzett trepanáció is sikeres kimenetelű volt (Mac Curdy, Grimm). Néhány szerzőnek az a véleménye, hogy még a bronz- és a vaskorban is végeztek sikeres gyógyító célzatú trepanációt. Az utóbbi évtizedekben Magyarország területén is találtak nagy mennyiségű trépanait koponyát. Bartucz és mások adatai szerint a bronzkorból és a hunok magyarországi uralma idejéből származik 40 gyógyító és több mint 200 rituális célzatú trepanáció. A Nyekraszova, Floru és Nicolaescu—Plopsor által kiadott közlemény néhány trepanációs esetet mutat be; egy részük gyógyítási célból történt. Legkorábbi lelőhelyük a neolitkor végéről való, a