Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Balogh Ernő: Nagy tanítómesterünk, Buday Kálmán emlékezete

tóit később is ezek ámulatára egyszerre felismerte. Közülük különösen a tehetségeseknek sorsát nagy figyelemmel kísérte, bárhova szegődtek is el. Mint tudományos nevelő Jules Payot elvéhez igazodott aki az egyetemi professzoroknak a felvilágosult vezetői, az egyéni fejlődést elősegítő szerepet szánta. Nyugalomba vonultával sem tétlenkedett. Kérésünkre megtartott intézeti két szobájában a legteljesebb zavartalanságot biztosítottuk számára, ahol megszokott íróasztalán elmélyülve dolgozta fel az „Igazságügyi Orvosi Tanács" jeles szakértőjeként a számára kiosztott bonyolult (pl. Erdélyi Béla— Forgács Anna stb.) törvényszéki eseteket. „Die Medizin beschäftigt den ganzen Menschen, da sie sich mit den ganzen Menschen beschäftigt." Goethe ezen mondásának beszédes reprezentását ismerheti meg mindenki Buday Kálmánban, mint befelé élő, általános nagy műveltségű, egész, igaz emberben. Mint embert természetes keresetlenség, közvetlenség, szívjóság, humánus érzék, öltözékében is megnyilvánuló puritán egyszerűség, minden szépért, jóért való rajongás és mindezekhez betartott állhatatos, következetes hűség jellemezték. Kiragadott mozaikok vessenek fényt ezekre. A lelki szépséghibákban leledzők mesterkélt kozmetikai szerei: a hízelgés, tettetés, alakoskodás stb. eredendőleg hiányoztak belőle és lelki spektrumának extinctiós sávjait képezték. Mindjárt már a közvetlen finom modorával és ehhez illő simulékony hanghordozásával egyszerre varázsa alá ejtette a vele először érintkezőket is. Elhagyott szegény árvát boldogan fogadott intézetében magához és atyai türelemmel iskolázta ki. Együtt érzett intézete orvosaival örömükben, bánatukban. A kiengesztelés küldötte volt. Mint ilyen, pl a Genersich Antal felett az Akadémián tartott emlékezésében kiengesztelni tudta az ő és Scheuthauer professzor között felviharzott ellentéteket. Éppígy orvosegyleti elnöki minőségében az első világháború után dúlt ellenségeskedéseket is megszüntette. Bámulatos lelkierejét mutatta be a többi között, amikor pl. az 1919—20. tanévi hosszas nagy betegsége alatt a Budakeszi Szanatóriumban írta meg tankönyvének II. kiadását. Zenekedvelőként Beethoven kisebb müveit, Griegnek szinte az északi fény elbűvölő hatása alatt fakadt szerzeményeit zongorázta megkülönböztetett szeretettel.