Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Balogh Ernő: Nagy tanítómesterünk, Buday Kálmán emlékezete

előadást tartva a többi között a világszerte nagyrabecsült Vincent stb. barátságát szerezte meg. Német, francia igen jó és még elég jól angol nyelvismeretre tett szert. Tematikai jövőbe látását kiragadott példák is bizonyíthatják. Pl. már Kolozsvárt kidolgozott körültekintő rákstatisztikára, Budapesten a többi között a RES-re, az alkati kórtanra (1930) stb. irányította a figyelmet amely utóbbinak betegágyon megírt értékes monográfiájával ajándékozta meg a nem kis veszteségünkre korán elhunyt, igen tehetséges László fia, a hazai irodalmunkat. Az Ostwald értelmezése szerinti „klasszikus" tudóstípus igazi képviselőjét tisztelhettük benne. 1922. október 14-én tartott Balassaemlékelőadásában, két tanítómesterére hivatkozva, találóan jellemezte önmagát: „Nem volt nagyobb vágyam, minthogy bennem is éljen úgy, mint Scheuthauerben, a kórboncnokban, a folyamatos haladás, ismeretszerzés iránti lelkesedés, s hogy viszont az új tanoknak én is, miként a sebész Kovács József, kritikai szemmel, a káros szuggesztióktól mentes elfogulatlansággal tudjak a szemükbe nézni." Tudásszomja kiapadhatatlan volt. A klinikusokat sorra kikérdezte szakmáik legfrissebb haladásáról a boncolások kapcsán. A ravatalánál elmondott méltatásomban (1. „Orvosképzés" 1938. 1. füzet) kiemelem főként a noma (1905), a tüdőüszkösödés (1911), a balassagyarmati improvizált hadikórház rejtélyes, endemiás sebfertó'zéses eredetű májtályogos eseteinek kóroktanára vonatkozó (1915) felfedezéseit, amelyeknek Aschoff, Hegler stb. is teljes elismeréssel adóztak, s amik világirodalmi közkincsekké váltak. Meghitt szerénységével ezekkel sem hivalkodott sohasem. Éppígy nem Akadémiánk rendes tagságával, a szegedi, debreceni egyetem díszdoktorátusával, az Orvosegylet kiérdemelt Balassa-emlékadói tisztségével, ennek nagy jutalomdíjával stb. Gazdag és magas színvonalú irodalmi termését végezetül fogom címeikben felsorolni. Mint pedagógus nem az enciklopédista tudásának a fitogtatására, hanem elsősorban a közérthetőségre törekedett. Ékes példabizonysága ennek a két kötetes, három kiadást megért, gazdagon illusztrált, a mai fiatalok által is becsült tankönyve. Tanszéki előadásaihoz nem kellett a katalógus olvasásával hallgatóságát nyernie, amelyeket választékos, tiszta magyar nyelvezet, tárgyilagosság, higgadt, józan okfejtés, bölcs mérlegelés, kiérett kritikai érzék, rendszeresség, könnyű érthetőség jellemezték. Pompás arcmemoriájával hallga-