Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Kiss Ákos: Az 1831. évi kolerajárvány Pest megyében

sületet" is felhasználta a nép lecsillapítására a „zenebonáskodók" ellen. Nagykátán augusztus 20-án volt lázadás. Emiatt a betegek és a halottak számát sem állapíthatták meg. Batta Sámuel főszolgabíró erről az e napon kelt jelentésében így írt: „Amitől eleitől fogva tartottam, a mái' napon Nagykátán tsak ugyan meg is történt" — a nép ezen a napon a kismiséről kijőve, nagy lármával összesereglett a templom előtt, a bírót a templomból kijövet hajánál fogva megkapták, nagy lárma, istenkáromlás között a kastély felé húzták, hogy az ott tartózkodó Magda Károly orvos szemeláttára megöljék. Szerencsére gróf Lichtenberg ezredes, aki a kastély vendége és a környéken tartózkodó katonai alakulatok parancsnoka volt, jól beszélt magyarul és megkérdezte a népet, kit keresnek. A nép azt felelte, hogy a doktort akarják megölni, ez alatt az orvos megszökött. A tömeg be akart törni a kastélyba, hogy legalább orvosi szereit kútba hányhassa, de az ezredes ezt is megakadályozta. Ezután a jegyző házára törtek, azt is meg akarták ölni, házát széthányni, A jegyző elrejtőzött, erre szénáját-szalmáját széthányták, méhesét elpusztították, majd lakását is szétrombolták. A plébánosra is rátámadtak, ekkor gróf Keglevich László csillapította le őket az ezredessel együtt. Amikor Batta főszolgabíró a helyszínre érkezett, még csoportokba voltak, de már csillapultán. Az időközben előkerült uláusoknak volt köszönhető, hogy ez az eset emberhalál nélkül zajlott le, A nép orvoslás elleni magatartása hasonlóan nagy méreteket öltött Tápióbicskén és Szentmártonkátán is, ahol ,,a' buta nép orvosról még tsak hallani sem akar". Ezzel szemben a közeli Tápiószelén és Bérceién hagyták magukat kezelni. A nádori leirat is megállapította, hogy a köznép irtózik az orvosoktól és patikaszerektől. ,,...az orvosok és tisztviselőkre nézve költött hibás vélekedésekbe esett — innen pedig sem az egészség fenntartására javokra tett rendelésekhez oly igen szükséges engedelmességgel nem viseltettek, sőt káros zugolódásoknak is eredtek". A nádori irat is utal Morvay Jánosnak, a tiszabábolnai plébánosnak hasznos foganatú gyógyítására. Az egészségre ügyelő kiküldöttségek gyakran számoltak be arról, hogy a falusiak nem vették be a gyógyszereket, mindenfajta egészségügyi intézkedés ellen tiltakoztak. Az ilyen engedetlen házak