Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Kiss Ákos: Az 1831. évi kolerajárvány Pest megyében

Haller savanyú, kénsavas (feleresztett) készítmények — a betegek gyakran kihányták. Forgó György főorvos augusztus elején elrendelte a gyanús tisztaságú vagy már megtámadott emberek fertőtlenítését. Ruházatukat három-négyszer forrázták ki, vagy sütőkemencében hevítették, a betegeket pedig kétszer fürdették. Nagy József Abonyból festett megrendítő képekkel teli megfigyeléseit boncolási észleleteire is alapította; megfigyelte a belek és a „taknyos hártya" gyors pusztulását. Megfigyelések szerint a legsúlyosabb helyeken tevékenykedő orvosok igen ritkán kapták meg a kert, Heréden azonban egy ezredorvos másfél óra leforgása alatt pusztult el. Ugyancsak jóval ritkábban jutott el a vész a kertekkel, parkokkal körülvett úri lakokba, kastélyokba is. A nép ezt a jelenségeket megfigyelte; a megyei utasítás is említette, hogy a földesúr, ha a nyavalyától őrizkedni akar, zárkózzék házába. A nép, különösen ahol hirtelen, nagyobb számú haláleset lépett fel, nagy rémületbe esett. Dunapatajon már július végén napi 10—12 halott volt; különösen nagy volt a riadalom, amikor itt három aszszony az utcán hirtelen összeesett és haldokolni kezdett. A nép „ezen még nem tapasztalt esettől szörnyű nagy félelemben vagyon, de az orvosi egedelem nem létté mi tt már majd tsak nem kétségbe esik..,". Másutt viszont nem egy helyen az orvos közbelépése bőszítette fel a lakosságot. Ócsárol halljuk augusztus végéről, ahol Teleki Zsófia grófnő nagyobb anyagi áldozattal igyekezett segíteni, „keserves volt látni, hogy ez az szegény nép a! szoros strázsállások által elrémülvén, minden segedelmet megvetvén hogy hullott rakásra". A hatóságok országosan mindenütt szigorúan megkövetelték a megbetegedések és a halálesetek azonnali bejelentését. Soroksáron gyóntatót rendszeresen hívtak, orvost azonban nem, így a pap adta fel az eseteket. Itt is rendszeresen lettek rosszul az emberek hirtelen, mezei munka közben és a vég egy-két óra alatt már bekövetkezett. A Pesthez közeli falvak népe ugyanis különösen félt a pesti ispotályba kerüléstől, azt biztos halálnak tekintették. Soroksáron ezért a plébános a nép fellépésére egyidőben eltitkolta a tudomására jutott betegeket, hibáját a közigazgatás kiküldöttei előtt később elismerte.