Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Kiss Ákos: Az 1831. évi kolerajárvány Pest megyében

mögött hagyott helyekre is vissza-visszatértek. Szentmártonkátán október 6-án újra kiütött, és még 16-án is voltak itt betegek, de jelentkezése ekkor már korántsem olyan eró's, főként csak hideglelés formájában fordult elő. Ekkorra már a katalinai veszteglő tábor berendezését el is árverezték. A megye Dunától nyugatra eső része, a pilisi járás után Esztergom megye szomszédos területei következtek. Itt nagyjából a pilisi járással egyidejűleg ütött ki a vész, különösen megfigyelhető ez a Bécsi út mentén fekvő helységekben, pl. Dorogon és Leányváron augusztus 5-e volt a kezdő nap, akárcsak Tinnyén. Ezzel szemben a közelebbi, de félreeső fekvésű Unyon csak 13-án, Dágon pedig szeptember 1-én, Kirván (Máriahalom) szeptember 8-án, Csolnokon 12-én kezdődött. A tinnyei közbirtokos Huzár Imre alispán Esztergomból irányította a vidék védelmi intézkedéseit. A kór Pest megyei lefolyásának halálozási adatai a számok tükrében : VI. 13— IX. IX. IX. IX. IX. X. XI. XI. VIII. 9 16 20 25 27 25 7 15 16 Pest m. (Pest-Buda nélkül) 176 4536 7603 7603 9452 9452 9452 Pest város 1483 1530 1535 1537 1539 Buda város 81 1 825 825 826 831 831 Magyarország (Erdély nélkül) 16887 71256 99004 109264 117782 142676 171571 183163 184790 A Buda környéki falvak veszteségei: A kór első jelentkezése Megbetegedések Haláleretek Tinnye VIII. 5 242 82 Páty VIII. 10 331 184 Perbál VIII. 21 49 7 Tök VIII. 23 33 15 Zsámbék VIII. 25 117 77 Nagykovácsi VIII. 25 31 9