Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Kiss Ákos: Az 1831. évi kolerajárvány Pest megyében

Nagyobb helységek, mezővárosok ideiglenes ispotályt is felállítottak; Nagyabonyban 57 beteg is feküdt egyszerre a helyi kórházban. A megyében a vész első feltűnése július 3-ára tehető. Ettől fogva a „száguldozó halál" folyamatosan haladva nyugati irányban söpört végig a megye területén olyan erővel, hogy egy-egy nagyobb faluban napi 40 haláleset is előfordult. Abonyban augusztus 1 — 2 között 38 temetésről hallunk, ugyanekkor itt 200 beteg is volt egyszerre. Július közepére általánosan kifejlődött a járvány a megyében. Érdekes és jellemző, hogy Szolnokon viszont július 18-ára már szűnőfélben volt. Fehér megyében ugyanakkor július végén kezdett igazán dühöngeni, amint Kalocsa környékére is csak július 28 tájára ért el. Ide Ercsi felől húzódott, ahol 20-án már javában hullottak az emberek. Ugyanekkor a Duna-Tisza közén 27-én már határozott enyhülést jelentettek. Ekkor már Heves és Szolnok megye külső részében (júl. 29) még fenntartották ugyan a zárlatot, de a közélelmezési nehézségekre, a kereskedelem bénultságára tekintettel az útlevéllel történő közlekedést lehetővé tették. Ekkortájt Pest megye dunántúli részében, a pilisi járásban július 25-én még semmi nyoma a kórnak. Az ezt követő napokban jelentik erre az első betegeket a piliscsabai és biai felvigyázóhelyekről. Pesten a külvárosokban volt a kolera erősebb, Pólya József orvosdoktor és ispotályorvos itt tanulmányozta a kórt. Július 28-a körül nagyjából Heves, GömÖr vonala volt a veszélyzóna. Augusztus elején a kolera nyugat felé húzódó fő területei Torontál, Pest, Fejér, Esztergom, Komárom, Nógrád, Liptó megyékre estek. Amint említettük, a pilisi járásban általában július legvégén kezdett fellépni a vész. Inneni híradások szerint augusztus 5-ével kezdődött a kolera, 13-án még csupán 8 halott áldozata volt. Pátyon a kezdő nap augusztus 10-e. Ebben az időben a solti járásban, tehát a megye Duna-Tisza közi nyugati részén még igen erős a vész. Erős góca volt Irsa és Pilis helységek vidéke, előbbi helyen 119 halálesettel. Egyes falvakat különösebb orvosi segítség nélkül egészen elzárt"k a külvilágtól, pl. Alpárt, ahova Nedeczky Gáspár tiszttartó sürgetve mindhiába kért orvost. Látszólagos megszűnte után a kór utóhullámai a már maguk