Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Hatvani István mint orvosvegyész

sal egyidőben, tehát 1763-ban Kreysel Zsigmond, Szabolcs megyei főorvos a nyíregyházi Nagy Sóstóban az analízis során boraxot (sal Sedativum) vélt találni (9). Torkos megállapítása, annak ellenére, hogy felfedezését igyekezett széles körben ismertté tenni, nem jutott el mindenkihez, s később másoknak újra fel kellett fedezniök a hazai sziksót. 1770-ben Pázmándi Gábor elevenítette fel Torkos eredményeit, annyiban tovább is vitte, hogy megállapította: a különféle előfordulási helyekről szerzett sziksó nem teljesen egyforma sajátságokat mutat; van olyan, amelyik főzés közben jobban habzik, mint a másik. Ennek alapján többféle sót (szék-só, szik, jégszik) különböztetett meg (11). Hatvani nemcsak elismételte azt, amit elődei mondottak, hanem lényeges különbséget tett az Alföldön kivirágzó sziksó és az ugyanott néhol abban az időben még előforduló salétromos kivirágzás között. Leírásai jók, nemcsak a maga korában, hanem a tudomány mai álláspontjával összevetve is helytállók. Nem lenne lényeges, hogy milyen névvel jelölte meg az egyes sókat, hiszen abban az időben a nomenklatúra még nem alakult ki egységesen, mégis azonban az a mód, ahogyan a két sót elnevezte, tévútra vezette azt a kevés embert, aki a későbbiekben Hatvani kémiai munkáját kézbe vette. A salétrom szerinte „nitrum vulgare", a sziksó pedig „nitrum alcalicum" (esetleg „nátrum"). A két név hasonlósága miatt nem tűnt ki, hogy Hatvani két egymástól lényegesen különböző sót írt le, méghozzá először tett különbséget e kétféle só között. 3. Hatvani jatrokémikus nézetei Hogy Hatvani kémiai működését helyesen értékelhessük, meg kell vizsgálnunk, milyen mértékben korszerű kémiai szemlélete. Abban a periodizációban, amelyet a kémia nagy mindmáig felül nem múlt történésze, Hermann Kopp adott, a XVIII. század közepe a flogiszton-korszak ideje lenne. A korabeli kémiai művek azonban arról tanúskodnak, hogy akkor a Stahl-félz hipotézis korántsem volt egyeduralkodó jellegű. Az iskolákban Arisztotelész és Descartes természetfilozófiai nézetei voltak az elfogadottak. A kémiával foglalkozók között szép számmal akadtak alkimisták, akik a kémia előrehaladása által kitermelt új eljárások segítségével igye2 Orvostörténeti Könyvtár közi. 17