Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Hatvani István mint orvosvegyész

keztek az aranycsinálásban végre eredményekre jutni. A legerősebben éreztette hatását azonban az orvosvegyészi, a jatrokémiai irányzat. A kémia gyakorlatának művelői szinte kivétel nélkül orvosok (s itt-ott gyógyszerészek) voltak, de az elmélet emberei között sem igen találunk más foglalkozású, más végzettségű tudósokat. Szemükben elsősorban a kémia csak az orvoslás segédeszköze volt. Töretlenül magukkal hozták a paracelusi nézeteket, kiegészítve azonban a tudomány újabb eredményeivel. Különösen érvényes ez a megállapítás nálunk, ahol iparunk fejletlensége folytán a kémia csak a gyógyászat oldaláról érezhetett ösztönző erőt. A kémiát művelő hazai orvosok írásaiból általában meg sem lehet állapítani, hogy miképpen vélekedtek a flogisztonelmélet körüli vitákról. Ha például végignézzük a hazánkban 1763 körül készített sok analitikai jelentést, alig van olyan, amelyik állást foglalna ebben. Maga a flogiszton szó is csak elvétve található meg bennük. Hatvani nézeteiről is nem az analízisekből, hanem a kiegészítő értekezésből értesülhetünk. Ebből azt láthatjuk, hogy alapjában véve jatrokémikus szemlélete a flogisztonos felfogást is magába olvasztotta. Követte ebben példaképeit, azokat a kiváló professzorokat, akiket külföldi tanulmányútján hallgatott, s akiktől kémiai tudását nyerte. Elsősorban leydeni tartózkodásának emléke tükröződik Hatvani kémiai munkásságán. A világhírű Musschenbroek professzor mellett Gaub Dávid, Boerhave tanítványa hatott elsősorban későbbi nézeteire. Egyetlen idézet is megmutatja, hogyan összegződött Hatvaniban a jatrokémia a flogisztonelmélettel, hogyan fogadta el az éghetőség princípiumaként egyaránt Paracelsus „kénét", a későbbiek olaját, s Stahl flogisztonát, mint azonos értelmű szavakat: „Óvakodj attól hogy a kén neve alatt bármilyen közönséges kénes tömeget értsél. Valójában, amikor ként mondok, ez alatt a gyúlékony, finom, zsíros, olajos princípiumot értem, amely minden testben okozza a szagot". „Minthogy minden szag a zsír vagy olaj vagy flogiszton vagy a finom és igen átható kis részeivé oldható kénes elemtől jön létre, ebből következik, hogy ebben a vízben flogiszton vagyis gyúlható olajos finom elem van jelen." Mindez bizonyítja, hogy Hatvani jatrokémikus felfogású volt, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezért őt korszerűtlennek kellene tartanunk. Orvosi sikerei is azt mutatják, hogy a kémia eredmé-