Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Hatvani István mint orvosvegyész

ismertté válnak a vizsgálati eredmények, valószínűleg átvette volna a végeredményeket az ausztriai és magyarországi gyógyvizek monográfiába foglalója, Crantz is (13). így azonban, tekintve, hogy mindkét munka ugyanabban az évben, 1777-ben hagyta el a nyomdát, egymás munkájáról nem vehettek tudomást. Crantz nem tudhatott az előbb említett kéziratban maradt s irattárakban lapuló jelentésekről sem, így a váradi vizekkel kapcsolatban csak Sztacho János egyik kézirati jelentésére hivatkozhatott. Annyit tudunk, hogy Hatvani könyve már 1773-ban elkészült és elküldötte Bécsbe kinyomtatás végett. Miután ott négy évig feküdt, a császári könyvtár igazgatója, Koller közbenjárására jelent meg végül a könyv. Helyes lett volna, ha 1777-ben a megjelenés előtt Hatvani a dolgozatot korszerűvé teheti. Erre lehetősége is nyílt, azonban nem élt ezzel az alkalommal, csak az új bevezetést készítette el. Ebben elmondja, hogy maga is hiánynak érzi, hogy viszonylag kevés reagenst alkalmazott, pl. ólomecettel és salétrom savban feloldott higannyal is kellett volna vizsgálnia. Úgy gondolta azonban, hogy a váradi vizek gyógyhatását ezen reagensek nélkül is kielégítő módon meg tudta határozni. Ez az utólag írt bevezetés azt is elárulta, hogy mi akadályozta meg a munkában. Abban az időben rövid egymásután két fia halt meg (az egyik a 15 éves Antal, akit a himlő vitt el, a másik Sámuel, aki „forró betegség"-ben szenvedett, Sárospatakon, kellő orvosi ellátás hiányában). Emberileg megérthetjük Hatvanit, hogy ilyen körülmények között nem tudott dolgozni. „Magnus dolor stupet et tacet" (A nagy fájdalom elzsibbaszt és elhallgattat) — írta. Mindent összevetve azonban azt kell megállapítanunk, hogy Hatvani vízanalitikai munkássága igen figyelemre méltó lehetett volna, s különböző körülmények szerencsétlen összeesése folytán vált már saját korában is, s még inkább a későbbiekben szinte teljesen ismeretlen művé. 2. Az alföldi sókivirágzások elemzése Ha csak a váradi vizek elemzéséről szólna az a könyv, amelyre a eddigiekben gyakran hivatkoztunk, akkor is értékes dokumentuma lenne a 200 év előtti idők hazai orvoskémiai tudománynak. Érdeke-