Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Hatvani István mint orvosvegyész

Ha Hatvani ezt a vizsgálati eredményét mindjárt az elemzés elvégzése után, 1754-ben bejelenti, a hazai úttörő kémiai analitikusok között említhetnénk Torkos Jánossal együtt. Mire azonban ez a vizsgálati eredmény lényegileg változatlan formában 23 évvel később megjelent, már sok minden elavult ezekből. A kémiai analitika módszereinek fejlődésén kívül különösen a kísérletekből levonható következtetések fejlődtek sokat. Kialakultak olyan eljárások, amelyeknek segítségével gyorsan és pontosan sokféle „földet" (fémoxidot) vagy „savat" lehetett kimutatni. 1777-ben már egy 1754-ben korszerűnek számító elemzés alaposan elavultnak számított. Abban, hogy ez a könyv megjelenésekor még hazánkban sem kelthetett feltűnést, annak a tudomány általános előrehaladásán kívül más helyi okai is voltak. Ezek közül a legfontosabb az, hogy az analízis elvégzése és az eredmény közzététele között a hazai gyógyvízvizsgálatok terén hatalmas mennyiségi ugrás következett be. 1763ban ugyanis Mária Terézia olyan rendeletet adott ki, hogy minden megyében és városban köteles a hatósági orvos (fizikus) a körzetébe eső vizeket megvizsgálni, s arról jelentést tenni (5). Még azt is előírta, hogy a vizeket milyen próbatételnek kell alávetni. Ezt a rendeletét 1769-ben megismételte, hogy azoktól a megyéktől is érkezzék jelentés, amelyek addig orvoshiány miatt nem adhattak érdemleges választ. E rendelet következményeként az országban kb. 40 több-kevesebb szakszerűséggel elkészített orvoskémiai jelentés készült. A váradi vizeket is megvizsgálták 1763-ban, méghozzá két analízis is készült. Hegyi László jelentését az egykori helytartótanácsi irattár őrzi (8). Szivers Ferenc váradi orvos és Sztacho János gyógyszerész közösen készített beszámolója pedig a kolozsvári volt református kollégiumi könyvtárban található (10). Ezek az analízisek nem különösebb értékűek, annyiban azonban feltétlenül Hatvani elemzései felett állnak, hogy sokkal több vegyszerrel dolgoztak, s emiatt sokkal több mindenre következtethettek volna, de a következtetésekben nem mentek ők sem messzire. Nem tudjuk pontosan, miért nem közölte Hatvani kutatási eredményét azon nyomban, s miért várt csaknem 20 évet a közzététellel. Ha az eredeti vizsgálat idején azonnal megjelent volna ez a munka, vagy akárcsak a második helyszíni vizsgálat (1771) után rövidesen