Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)
Adattár - Orvostörténeti levelek II. rész
Tudományos munkája: Elementa chimiae metalurgicae juxta novum Lavoisierae systema concinnata et propinis confirmata. 2 k. Kolosvár, 1794. „Kilentzven-kilentzedik Ülés. Kis-Aszszony-Havának 6-dik Napján 1791-dik Esztendőben. Hogy 100 aranyokat fizessen Etienne András, azon feltétel mellett engedtetik-el a' hazafiusitás taxája. 6-szor- Elé-vétetik Etienné András Orvosnak Kérése, mellyben hálaadó Indulatainak ki-fejezése mellett, mélj tisztelettel vészi a Statusoknak Személlyéhez járult a' béli Kegyelmeket, hogy ötet érdemeiért az Hazafiak közé fel-venni méltóztattanak, azon esedezvén továbbá, hogy ugyan azon érdemeinek tekintetéből az Hazafiuságnak Taxáját el-engedni méltóztassanak. A' Könyörgönek, mind a' Fö-Renden lévőknek, kiknek életétől függ rész-szerént az Hazának boldogsága, mind pedig a' Szegény állapotban lévő Embereknek, kiktől jutalmat nem várhatott terhes nyavalyájukból való meg-gyógyitásokban bizonyított szorgalmatosságot tekintvén a f Statusok, a' szokott Taxát elengedték, ugy mindazonáltal, hogy 100. aranyokat a' Magyar Nyelv mivelésére fel-állitandó Társaság számára bé-fizetni tartozzék (667. 1.)." (Másolat az Országgyűlési Könyvtár egyik példányából) BARÁTOSI ANDRÁD SÁMUEL orvosdoktor, A. Elek, ref. lelkész fia, született 1751-ben, a háromszéki Ikafalván. A nagyenyedi és a kolozsvári ref. kollégiumban tanul majd Bécsben orvotudományt hallgat és orvosdoktori oklevele elnyerése után is ott marad, mint gyakorló orvos. Még 1782-ben azonban orvostársával és barátjával, Gyarmathi Sámuellel, gyalogszerrel bejárja Németország nevezetesebb helyeit. 1786-ban, nem végzetes szélhűdés éri, azonban ettől kezdve egészségét nem nyeri vissza. 1796-ban hazamegy Erdélybe s ott hal meg, Sepsiszentgyörgyön, 1807. augusztus 31-én, 56 éves korában. Fordított művein és nyelvészeti dolgozatain kívül nevezetesek jó ízű anekdotái. Szeretett tanára, Stoll Miksa, bécsi orvostanár emlékezetére latin verseket írt (Magyar Kurír, 1787. 42. sz.) és több más alkalmi költeményt.
