Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek II. rész

fél árkus papirosra ilyen titulus alatt nyomtattatott ki: Specimen inaugurale Botanico medicium sistes praecipuas plantas in Magno Transylvaniae Principatu sponte et sine cultura provenientes ac ibidem usu receptas. Ezen irását, meylyel szép ditséretet érdemlett, ajánlotta Benkő Josef uramnak, közép-ajtai egyházi tanítónak, kinek is köszöni a' füvészi tudományokban való eredését. Azután Lejdából Amsterdamba menvén, a* mult 1779-ik esztendő végén Dirk van de Val nevü hajós kapitánynyal Vouvé Léva Jákoba nevezetű hajón déli Amerikának Guyana tartományából elindult, és 64 nap alatt a' tengeren áthajózott, 's az emiitett országnak Rio de Berbice nevezetű megszállott vidékében (Coloniájában), vagyis a' mint a' régi magyarok nevezték, uj szállásában megtelepedett. Mely vidéket Amerika képén napkelet felé Szürinámon feljül (ma alföldi Guyana), a' Berbitze folyóvíz mellett kell keresni. Mig a' nevezett hazánkfia a' tengeren általment, minden öltözékéből kihizott, de azután Amerikában két hónap alatt igen nehéz betegségbe esett; nyavalyájában azzal volt szerentséje azon valóban idegen helyen, hogy olyan jó lelkű emberek találkoztak, a' kik gondját viselték: táplálták publikán madár (deákul psittacus, németül papagey a' neve) húsából főtt levessel, bővsége lévén ott ennek a' madárnak, mely nálunk aranyakat ér. (Magyar Hírmondó, 1780. évf. 590-595. I.) ETIENNE ANDRÁS orvosdoktor, született 1751; tanár, származási adatai ismeretlenek. Nevével először az erdélyi országgyűlés, 1791. augusztus 6-án, Kolozsvárott tartott ülésének jegyzőkönyvében találkozunk, amikor elévülhetetlen orvosi érdemeiért, minden taxa nélkül „hazafinak" vétetik, illetve indigenatust nyer, azonban a létesítendő Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság céljaira 100 aranyat tartozik befizetni. 1794-ben, már a kolozsvári kir. lyceumban a kémia, mineralógia, patológia és a chirurgia tanára. Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságnak tevékeny tagja. Tudományos szolgálatait mindenkor igénybe veszik; pl. 1796-ban, a Szatmár megyében talált „szappanföldet" vizsgálatra hozzá megküldik, hogy annak eredményéről a Társaságnak jelentést tegyen. 1797-ben halt meg Kolozsváron és a ,,piaczi nagytemplom udvarán temettetett el."