Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)
Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)
Hát az emiitett tehettségin kivül van é sok pénze is, hogy azzal e' nagy utat megtehesse? Az éppen nincs sok, hanem csak a' nyicsak, a' mennyivel Ásiába bé hathasson. Hát ott mivel él? Kész mindenütt minden tehettségit arra fordítani, a' mivel élelmit meg kaphassa. Tanit mindenütt, az hol mulatni kell, és ez-által képzeli boldogulhatását. Az utazásra a' természettől olly vaskoson fel van ruházva, hogy nagy részit e'dig tett utazásainak mind gyalog fojtatta, a' télen is; midőn némellyeket az utakon a' farkasok meg ettek; ö gyalog, 40 mértföldet a' Szilágyságba, és Kővár Vidékibe utazott, hordozván hátán házát, 's kebelibe kenyérit. Egy nevezetes segedelemre való kútfejet képzel egy planumba találni, mellyet Generális Pécsi Ur adott eszire Kővár Vidékin találkozván, ki azt javallottá, hogy találjon valami módot, melly szerint a' Berlinből el indulni készülő Humbold Társaságához csatolodhassék. Melly nem éppen lehetetlen, mert Göt. Prof. Eichorn, ki neki különös nagy pártfogója, bizonyoson közben járója leszen; és végbe viheti a' Berlini Tudós Társaságnál; hol az ö érdeme nagy; hogy ezen érdemes Magyart vegyék bé azon utazó társaságba, melly éppen azon vidékeken czéloz keresztül utazni, mellyek valaha Magyar Haza voltának. Humbold is nyerne benne, mert a' mit az ő magyartalan Társaságának egy tagja se tudna által látni, és megvisgálni, azt az egy Magyar mindjárt által látna. Példának okáért: egy vagy más hellység neve, mellyen el utaznak, nem magyar szo é? Itt vagy amott elö forduló szók, mellyeket az emberek szájából hallanak; nem magyar szók é? Ezt; és más hasonlókat a' Humbold társaságában, az egy Körösin kivül senki végbe nem vihetne, és igy ö általa azon társaság nagyon tökélletesülne, ö is azzal. E'dig hiszem, hogy Prof. Eichorn írhatott is iránta Berlinbe. Mikor tehát egy e'nyi tökélletességekkel biro, és magát olly érdemes emberekkel meg esmértetett ifjú indult olly dicsösséges Pálya futásra; legméltóbb okunk lehet, hogy általa Nemzetünk egy régen óhajtott czélt elérhet. Pénzel segitöi is kezdettek támadni, mert Méltóságos Gub. Consil. Kenderesi Mihály Ur, egy a' leg buzgóbb magyar Hazafiak közzül, már fizetett neki 100 Rforintot ez esztendőre, 's írással is le kötelezte magát, hogy mig azon útját járja, minden esztendőbe neki a'nyit fizet. Hát e' szép példán nem serkenthetnek é más jo izlésü Hazafiak is még hathatósabb joltételre? Ez a' nevezetes ember vala hát egy ollyan méltó tárgy, mellyet az én becses Barátomnak nyomosán meg irni el nem mulathatám. Adja Isten jo órába lett légyen meg irva Csókolom ezerszer, és leszek utolsó pihenésemig Kedves Barátom Uramnak leg hivebb baráttya: Kolosvár. 2G. Apr. 1819. Gyarmathi Sámuel. Tekintetes Professor Schédius Lajos Urnák illendő tisztelettel — Pesten. (Az eredeti az Orsz. Széchenyi Könyvtár kézirattárában.)
