Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

IS. 1797. november 19, Göttinga. Gyarmathi Sámuel Bethlen Pálnéhoz. Méltóságos Grófné, Leg drágább Pátronám November másodikán indult levelem után ötöd nappal a' Nagyságod igen betses levelét nagy tisztelettel olvastuk. Utazásunk elintézésében, mint ebbeni levelemben is irám, nagyon megegyezik a' mi vélekedésünk a' Nagyságtokéval, ha szinte mi előre intézetünket meg nem irtuk is. Most már annyival szerentsésebbek is vagyunk, hogy már a' Békesség a' két Hatalmasság között megforrott, bár az harmadik is megalkudhatnék, ugy egészen szerentsések lennénk. Nagyságodnak Uti költségünk iránt szorgalmaskodo Anyai kegyességét mélly tisztelettel háláljuk, és azt továbbra is megérdemelni igyekezzünk. Bár a' Nagyságod szíves Anyai intésére méltók ne volnánk, és bár azt meg ne érdemeinők, De azt tellyességgel nem mondhatnám, mert vágynak sok ollyan dolgok, mellyekre fordított költségünket kimellözetnők, és takarékosabban költhetnők; de a Göttingába igen hellytelenül szokásba jött sok szinü, aproságos, de valóba elkerülhető dolgokra való költés, és fitogtatás egy ifjúról másra elragad, egyik a' másiknál alább való szégyenli lenni, söt némely másoknak Tónust ád, a' mint mondani szokták. Az Ifjút idő eféle képzelt tökélletességeket; a' valóságnál elébb szokott betsülni, és tsak korosabb állapotjában látja, hogy ez is, amaz is elmaradhatott volna. Ez a' szokás az egész Göttingai elöbbkelö Ifjakkal köz, egyet a' köz szokásból kivenni, nagy baj, söt lehetetlen, akármelly hellyes okokkal meg esmertesse is az ember, állatasát. Én, mindezek ellent nem állván, minden előforduló alkalmatossággal; az hol kár következését látom, megmutatom, némellyt el is kerülünk; másba pedig beléis esünk. Illy érdemünk szerint jött hasznos Anyai intését tehát Nagyságodnak, nem rosz nevén, hanem inkább ugy tisztelettel, és jobbulni kiváno igyekezettel veszszük; 's hogy Nagyságod minket ezutánn is a' félékkel serkentgetni méltóztassék, alázatoson kérjük, mert a' Németországi nagyon fel húzott huru hang, igen könnyen elfelejteti az Ifjakkal az Erdélyi tehetetlenséget, és kivált mikor sokpénzü Anglusokkal, német gazdagokkal gyakran beszél, a' gazdagság Pestissé hamar ráragad. Ha az Isten innét kiviszen bennünket, sokrészben megmenekedünk az e' féle költség emésztő, ragadó nyavalyától. A' Mlgos Grofnét, a' Nagy Aszszony ö Ngát alázatos kéztsokolással tisztelem. A' M. Kisasszony és Úrfi ö Nagoknak rollam megemlékező kegyességeket hálálván, viszonozva alázatoson tisztelem. Innen a' mult tavaszszal indula visgálodo Utazásra (EntdecknusReise) egy Horneman nevü ifjú, még pedig olly tzéllal, hogy Afrikáit Orvostörténeti Könyvtár közi. 209