Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)
Kőhegyi Mihály: Adatok Homokmégy egészségügyének történetéhez
A tanácsi jegyzőkönyveket és táblázatokat összevetve kitűnik, hogy Homokmégy 1815-ben már aránylag nagy település volt. Nyilvánvaló, hogy ez hosszabban tartó belső fejlődés eredménye és a falu ebben az időben már néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. Az első település után még 1810-ban kapott egy nagyobb népességi hullámot a falu, mert 24ü-ról 362-re ugrik fel a létszám. Ezt a gyorsan felfelé ívelő fejlődést az 1831-es kolerajárvány megakasztja, sőt egy időre vissza is veti. (A járvány lefolyását a következő fejezetben részletesen tárgyaljuk.) A század második felében Homokmégy — Kalocsa más szállásaival együtt — igyekszik elszakadni az anyavárostól. Önálló közigazgatási követelésének egy ideig ellenáll Kalocsa, de 1897-ben végül is Homokmégy megszerzi azt [112 ]^ Az önállósulás utáni időszak és az azt követő események tárgyalása az idevonatkozó források, emlékek, az orvostörténetileg fontos szájhagyomány (gyógyítási eljárások) felkutatása és felgyűjtése már nem tartozik e feldolgozás keretébe. Az 1831. évi kolerajárvány Az 1831-ben fellépő kolerajárvány és annak lefolyása eléggé közismert és már több ízben feldolgozást nyert. Ez a tény felment az alól, hogy az eseményeket részletesen tárgyaljuk, helyette azokat az adatokat elevenítjük fel, amelyek közvetlenül kapcsolatban vannak területünk korabeli történetével, illetve számsoraik összehasonlítási alapot teremtenek homokmégyi anyagunkkal. A Helytartótanács hivatalos kimutatása szerint az első kolerás megbetegedést június 13-án Ugocsa vármegyében észlelték, amit csakhamar követtek Bereg, Zemplén, Heves, Túróc, Szabolcs, Szatmár és Sáros vármegyei esetek. Az első hivatalos kimutatásból tudjuk, hogy augusztus 5-én, tehát egy hónapra a járvány kitörésétől már 333 községből 11 987 megbetegedést jelentettek, melyek közül 4876 halálos kimenetelű volt [113]. A Helytartótanács Generalis Conspectas-át 1832. szeptember 4-én adta ki, mely szerint az ország területén 1831. június 13. és 1832, február 14. között 5008 helységben 536 517 megbetegedett közül felgyógyult 298 876; meghalt 237 641 egyén [114]. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében július 25-én kezdődött a járvány.
