Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Kőhegyi Mihály: Adatok Homokmégy egészségügyének történetéhez

Népességtörténeti szempontból annál érdekesebb, hogy az egyik Kalocsa. Innen egy féltojás alakú, két oldalán a többi taghoz való erősítés céljából egyik oldalán köpüvel, a másik oldalán pecekkel ellátott karperec került a Nemzeti Múzeumba [G2 ]. Nem néptelenedett el a terület a szarmatakorban sem. A Szentegyházpartról, egy sírból, kettős csonkakúp alakú orsógomb, bronzkarperec, ezüst fibula, 170 db különféle alakú és anyagú gyöngy látott napvilágot, amelyek közül a lecsapott sarkú karneol az anyagot az i, u. II —III. századra keltezi [63]. Már a hun korból való egy szürke edény, valamint egy szürke tál, melyekről csak annyit tudunk, hogy Kalocsa környékén kerültek elő [64]. A Halómon feltárt avar temető nemcsak Homokmégy története szempontjából fontos, hanem a Duna-Tisza közötti terület korabeli embertani képének megítélése szempontjából is lényeges, ezért László Gyula és Lipták Pál feldolgozása nyomán részletesebben kell erről a temetőről szólnunk. A halomi temetőben 1936-ban 167 sír került feltárásra. A temető a halomi nagy domb nyugati részén, részben annak lejtőjén fekszik. Az ásatási térképnek a háborúban nyoma veszett és ez kilátástalanná teszi a temető társadalomtörténeti elemzését. Bizonyos fokig azonban, emlékezés alapján, László Gyula térbe helyezte a temető sírjait és négy igen fontos megállapítást tett: 1. Kétségtelen, hogy a középső tömb a leggazdagabb bronzos övű férfiak nyughelye, ezzel szemben a nyugati szárnyakon inkább lemezes, a keletin szegényes, indás övűek voltak. Származásilag a két népi csoport mellett (öntött és lemezes) további beszűrődéseket figyelhetünk meg. Főként a két vésett övű sír feltűnő, mellettük a préselt öv az avarság korai népességének jelenlétét jelzi. 2, Bizonyítható az általános többnejűség. A szolgatartás aránya azonban nem nagyobb, mint a házimunkára alkalmazott szolgák száma, tehát ez a társadalom nem épült rabszolgatartásra. A temető e részére kb. 20—25 többnejű család temetkezett, és családonként egy-két szolgapárt számolhatunk. 3, A női sírok mellékleteinek egyezése a temető e részének egykorúságát mutatja, nagyjából tehát egy nemzedéket figyelhetünk meg a temető e részében. 4. A temető korának meghatározásakor a következőket kell tekin-