Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

tsak a' kor kellene felvennünk; midőn nyelvünkben a* hoz hasonló, vagy jobb még nem találtatik. Ezen okból nem venném, bé ezt: Sich zerstreinen, magát el szórni, mert ezt a' Magyarok illyen szókkal szoktak eleitől fogva ki tenni: ki sétállok hogy verjem magamat, hogy mulassam magamat, hogy töltsem az időt, ki megyek bum felejtésére s. a. t. Azt sem lehet ellenem vetni: hogy igen durva Methaphora: verjem magamat; mert: szórjam magamat épen ollyan durva, 's nints is módiba, a' másikat már a' régi szokás meg szentelte. Mi durvább, 's itétlenebb, mint az Isten nyila, menykő, szivárvány? 's még is már jónak tartjuk, pedig a' Székelyek kegyelet-je (iris) mennyivel eszesebb, hellyesebb, 's értelmesebb kitétel ama'nál? Mert a' kegyelet az Isten Özön vizi meg kegyelmezésének vala a' jele, de a' szivárvány egy tudatlan képzeletet támaszt gondolatunkba, mintha az valami szivo tök módjára szivná fel a 'földből a' nedvességet. Hlyének még e' következendő Németségek: Láttam Pétert jőni, enni, menni, beszélni, s. a. t. holott me'nyivel ékesebb, 's magyarabb: Láttam Pétert menet, jövet, éve, beszélve, s. a. t. De ez nem azt teszi: Láttam Pétert mentembe, jötömbe, hanem az ő mentibe jötibe láttam ötet. Ezekhez közelítő Németségek többek is fordulnak elő, mellyeket a' jegyzésim közt alább rendre ki raktam, és magyarabb kifejezéseiket melléjek ragasztottam. Sok helyt találtam személlyesitő szokat téve, dolgosito, dolgot mutató szok helyet, 's a' zokat is kijegyeztem. Ilyenek: Itt a' kés, faragj vélle (azzal) mert itt jő bátyád, beszélj velle (nem azzal). Tova a' beretva, ne nyúlj hozzá (a'hoz). Sir a' gyerek, szólj hozzá. Szép lovat vett, sokat beszélt a'rol. Haza jöve nénéd, már beszélnek rolla. Amott a' korsó, tölts vizet a'ba. El alutt Pista a' fűbe, 's kigyo bujt belé. Ha pattog a' kotsis, üss jókat rajta. Tova van egy fogas, akaszd a' kalapom a'ra. A' lovamon küldök egy zsák búzát, de a' szolgámtol (nem szolgámon) nem küldhetem. Hárman jöttek bé bátyámék a' bálba. Három veréb repüle bé ablakon. Nem: hárman repültek bé. Ezek a' grammatikai szőrszálhasogatások elkerülhetetlenül szükségesek, mert külömben, a' finnyás érzékeny 's jóhoz szokott magyar fül, meg botránkozik az ollyanokba. Ezt is igen jónak, és hellyesnek tartanám; hogy midőn egy könyvbe egy néhány uj szokat tennék bé; az elöljáró beszédjibe előre ki tenném azoknak lajstromát, és jelentését, 's szépen kérném olvasóimat, hogy visgálják meg, 's ha jobbat nem tudnak találni, szenvedjék meg. Igy ők is hajlandóbbak lennének a' kedvezésre, kiméllőbbek a' kárhoztatásba, és készebbek a' bevételre. Ezen gondolatimat, *s az alább fel jegyzett észrevételeket, igen emberséges kívánságodra Uram fel jegyzem, mellyet ha szivemre hato írásodból nem láttam volna, soha magamnak illyen szabadságot nem veszek vala. Mind ezekben pedig leg hathatósabb ösztönöm volt az emberséges Döbrentei, és soha hozzád rendeimet intézni nem bátorkodtam volna, ha ő nem serkentgessen, (ez Székely Phrasis.) Nem kétlem hát, hogy oly egyenes sziwel olvasod, ezen jo czélbol indult gondolataimat, a' millyen hazafi szeretet bennem azokat ger-