Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

1798. június 14. Göttinga. Gyarmathi Sámuel Aranka Györgyhöz Göttingábann Jun. 14-dikén 1798-m. Méltóságos T. A. Ur Leg Drágább Jóakaró Uram Januarius 10-dikén ezen esztendőben inditott igen kedves levelét a' Mlgs Urnák, a' rendes időben vettem nagy köszönettel, 's olvastam sok gyönyörűséggel. Elég kár, hogy a' mi leveleink oly ritkán váltogatják fel egymást. De ennek látom az Erdélyi igen lassú lábonn járó dolgok fojása az oka; holott mihellyt valami bé érkezik; akármelly sebessen nyargalt is az előtt; mindjárt illendő méltósággal mérséklett lassú taktussal kezd lépegetni. Ezt a' levelet hát, hogy egy néhány minutával hamarébb érkezzék, mint az elebbeniek, más útra inditám. Talám még vállaszt is kaphatok réá el indulásunk előtt. De ha el indulnánk is, utánnunk inditják minden leveleinket. Sőt lesznek ollyan levelezőim, kik tellyes értelembe Göttingába küldik levelemet, minthogy Göttingát a' Világ esméri, Kolosvárt pedig; 's Erdélyt tsak ritka ember. Mikor a' minap holmi Frantzia Fogjokat Siebenbürgenbe akarták küldeni, iszonyú képpen meg ijedtek, és esedeztek alázatosok: mann soll sie nicht nach Sibirien schicken. Minthogy tehát a' mi Édes Hazátskánkat az emberek nem igen méltóztatnak esmérni; meg hagytam minden Tudós Levelezőimnek, hogy küldjék tudósításaikat tsak Göttingába, mert én ollyan rendeléseket tettem, hogy Kolosvár ezutánn közel essék Göttingához. Illy böltsen eligazitván a' levelek lassú járását; szállok már a' dologra és a' Mlgos Urtol vett igen kedves levélnek pontjaira felelgetek. Hogy ezen levélre magamis illy későre felelek, vád alá eshetvén, ha igen helyes mentséggel elé nem tudnék állani. Ugyanis elinditék a' mult Martiusban égy néhány árkus irást, mellybe a' Wolfenbütteli könyvtár leírása vala, és egy rakás Göttingai Recensiot, mellybe mind magyar könyvek, 's dolgok valának többnyire recenséálva; de imé az én nagy keserűségemre, Postámat, kire küldeményemet biztam vala, viszsza utasiták Passau-tol, mivel semmi idegen büzü teremtett állatot az Austriai sürü szitákonn (mert a' rosták szitákká válltak) által nem botsátnak. Teremtett állatot mondom: mert félnek attól, hogy valami szegény Kakas képibe emberis bé találna tsuszni. Az én szerentsétlen postám tehát, viszsza hozván az egész küldött málhát, tsak azt a' vigasztalást hagyá hátra, hogy magam haza vihetem, és Vásárhelyre küldhetem. Mellyre Isten segiljen is mindnyájunkat Amen. Igy én hát elég hamar válaszoltam, de a' világ annak is ellensége volt. Nagy kár! Első pontja a Mlgos Ur levelének, igen nagy szivü,