Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

benn elvégeztem vala egy munkát, mellyben a' Lapponok és Finnusok: nyelvének hasonlatosságát, nem tsak Vocabulacimbol, hanem azon nyelveknek Grammatica, és Syntactcia tulajdonságaiból, olly bővönn meg bizonyítottam, hogy a' munka in folio irva 100 pagina. Ezt meg mutatván Prof. Schlözer Urnák megszerette, és hogy ez Historica Praefatiot fog elibe irni, nekem intézett levél formájábann, meg igérte.De még többet is tselekedett; mert gazdag Thekájából adott ki négy nevezetes Grammatikát, és azokhoz tartozó Lexicont, és Bibliákat, is mellyeknek segedelme által már most, a' fellyebb emiitett két nyelvenn kívül megvisgáltam az Estland (Esthonica), Votják, Tsuvas és Tseremiss nyelveket. Kaptam ezeken kívül némelly Utazókból a' Mordvin, Permiai, és Szírjén nyelvekből is tsupa Vocabulariumokat. Már mindezekkel is a' télenn annyira elkészültem, hogy ha kinyomtathatnám; 15. vagy 18 árcusra felmenne nyomtatásba a' munka. Már kérdés, hol nyomtattassam ki? Az idevaló Typographusokat kínáltam velle, de Húsvét előtt egy se vállalta. Húsvét utánn még lehet hogy valamellyik kinyomtatja, de talán nem hogy Honoráriumot adna, sőt tőllem fog pénzt kérni a' nyomtatásért. Mit gondol az Ur? Vallyon valamellyik Pesti Typographus nem jobb szivei nyomtatná é mint ezek, sokkal közelebb lévén hozzájok a' Magyar világ, mint ide, és azért több városokat is reménlhetvén. Különbennis a' Munka Deákul van irva, mellyet az idevaló tudósok tanátasdásábol inkább deákul mint németül adtam ki, illy okon, hogy deákul sok nemzetbeli Tudósok olvashatják, de németül nem annyin. Illyen szükségembenn follyamodám tehát az Ur baráttságához, reménlvén hogy munkámnak egy nyomtatót találhatna. Vallyon az (Hager Neue Beweise der Verwandschaft der Ungar, etc.) Typographussa nem kapna é rajta? Ha a' Nyomtató valami Honoráriumot adna, nagyon megköszönném; de mikor tellyességgel adni nem akarna, ingyen is tsak oda adnám; magam pedig fizetni se elégséges, sem igen hajlandó nem vagyok. Ha az Ur ezen kérésembe elő segit, igen nagy jot teszen velem, én is ott, az hol mod leszsz benne, háládatos voltomat jóságáért mindenkor nagy készséggel fogom munkássá tenni. Most hoszszasabb írásommal terhelni nem akarván, szívességébe ajánlott, maradok az Urnák alázatos szolgája hív baráttya T. c. Engel Urnák Gyarmathi Sámuel. (Az eredeti az Orsz. Széchenyi Könyvtár kézirattárában.)