Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

minden környülállásait leírja. A' míg illyen forma oskola fel nem áll Erdélyben; addig képzelődni sem tudnak az emberek, hogy millyennek kellene lenni egy józan okos nevelésnek? És mi hasznát lehetne annak várni? Schnepfenthalból két nap alatt Göttingába jutánk, holott megnyugodván 3 hétig Pünköstre Casselbe menénk. Itt a' Land Gráfnak sok külömb külömb féle Cabinetjait nagy gyönyörűséggel nézők. Nevezetesen a' Natur Cabinetben a

r több nevezetesek közt megvisgálám jól az Elefánt skletonját, melly itt sokáig életbe lakott; és ebből valósággal kihozhatom azt, hogy a' Mlgos Urnái lévő nagy Marilla álkaptza valaha bizonyosan Elefánté volt, nem külömben annak az ő igen nagy foga is. De a' mi figyelmetességemet leginkább magára vonta, az vala a* Land Gráfnak kimondhatatlan szép Weisenstein nevü Anglus kertje, mellynak leírásával egész könyv van megtöltve. A' kik Verlitzbe a Dessaui Hertzeg igen híres Anglus kertibe is jártak, erőssitik, hogy ez annál elébb való, mert ez nagy hegyen áll, de amaz térbe. Az ide való kertészszel megesmerkedtem, és alkura is mentem, hogy nekem mindennemű Arbor- és Frutex-einek a' magvát, Laistromával együtt adja ki. Meg látom, miként tellyesíti igéretét. Már Göttingai Professorokkal kezdek esmerkedni és a' Bibliothecát visgálgatni, mellybe legelső gondom az leszsz, hogy minden Magyar Históriára tartozó nyomtatott vagy írt munkák Lajstromát egybe szerkesztessem és az Erdélyi Mlgos Társaságnak le küldjem. Nagy boldogság az Göttingában, hogy a' Bibliothecából minden könyvet kiadnak egy ollyan tzédulátskára, mellyet az ember valamellyik Professorral alloliratott. Désen vagyon egy négy esztendős perem, egy Nagy apámtol el zállogositott Ház, és ahoz tartozók felett. Meg eshetnék, hogy ezt a' Peres társam a' Királyi Táblára apellálná. Azon esetben fognám a' Mlgos Urat bizodalmoson kérni, hogy azon igen tsekély, és hamar meg érthető ügyemnek pártját fogni, és minél hamarább eshető el döjtésében segedelemmel lenni méltóztatnék. Az ehnult két holnapokban mindenütt, valahol jártunk, előre ditsekednek vala, a' majd megnyerendő Békességnek kedves hírével. Most látom hirtelen meg fordult a' kotzka. De ki tudja, hátha éppen ez a' hirtelen nagy változás még hamarébb békesség keresésre hajtja a* Böltsebb sziveket. Adja Isten! Mert arra látom egész Európának ugyan nagy szüksége vagyon. A' Mlgos Urnák igen betses szívességébe holtomig bizodalmoson ajánlván magamat; mindenkor hiv tisztelettel maradok a* Mlgos Ur alázatos szolgája Gyarmathi Sámuel. (Az eredeti az Erdélyi Múzeum Egylet kézirattárában.)