Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

mert engem igen nagy betsülettel szokott fogadni. Hogy pedig , a' Magyarok eredetét minden más Historicusok felett legjobban ki dolgozhatja, ebből az okból hiszem l-o Hogy ö irt egy egész Tomust Nordische Geschichte név alatt a' Baumgarten Nagy Universalis Históriájában; tehát ö azokba a' dolgokban nevezetesen jártas, úgymint a' ki az egész Muszka régi krónikákat mind maga kezeivel írta le Már pedig ma, a' magyarokat; mint látom Északról kezdik ki hozni. Tölle tehát ezt a' Caputot legtökéletesebben várhatjuk. Az emiitett jegyzéseket, és pótlékot most elhalgatom. Már ha én egyszer vele azt a' Caputot kidolgoztathatom; nem nagy Triumphussal mehetek é haza, ha soha életembe ki nem nyomtattatom is, tsak tudjam, hogy írásban készen vagyon. Mikor ez a' Caput készen leszsz, öszve vethetjük a' Körösi vélekedésivei; ki Napkeletről hozza ki a' Magyarokat. Melly gyönyörű dolog leszsz illy két tudós vélekedéseket egy könyvbe mellesleg olvasni és fontolgatni. Nem azért tehát hogy kinyomtathassam, hanem hogy azon Antiquitasunkat illető Caputot Schlözerrel ki dolgoztassam; egyedül méltónak tartom, hogy a' Körösi M. S. tumát kezembe fel küldjék. A' mellybe hogy a' M. Ur Munkás legyen, különösen kérem 's obsecralom; fogadván, hogy bizonyoson ki nem nyomtattom. Ha egyszer Schlözer meg hal, illyen irora többre nem könnyen kapunk, mert lehet más: egyéb Históriákba tudós, mint Kurz Marpurgba, de az Északiakba Schlözert senki fel nem éri. Erre vállaszát igen hamar kikérem a' M. Urnák; megegyezéséről semmit sem kételkedem. Ferrum quando calet, etc. A' Székelyekrül való kézírásban igen nagyon gyönyörködtem. A' Társaság Munkáját nagy örömmel vettem, és a' Bálticum Tenger közepén nagy gyönyörűséggel olvastam, útra vivén magammal. A' másikat a' Bibliothecanak a' társaság nevibe beadtam. A' SchaesseustSchlözer nagyon megditsérte. Már ki jött a' Szászokról irott is Schlözernek; melynek rövid foglalatját a' Mlgos Urnák most esztendeje le küldöttem volt. Hát már azt hogy küldjük le? Mert hogy Prohibitus leszsz, az szent igaz. Nem jo volna é egyenesen a' Gubernátor Ur ö Excellentiája kézibe küldeni egyett? Hiszem ott semmi sem prohibitus? És tzélunk az volna benne, hogy Refutáljuk, mert ha egy két esztendő alatt Refutatioja nem jö világ eleibe, azt bizony mind igaznak fogja a' világ tartani. Pedig tsak jo volna ha némely részét meglehetne tzáfolni. Én nem restellném, ha tudnék hozzá. A' Coppenhagai utazásunkat íme által küldé a' Grof a' Mlgos Urnák is. Méltóztassék; instálom, Miklós István jo barátommal is közölni. Szíves köszöntésem mellett, és azután Enyedre T. Prof. Benkő Ferencz Barátomnak kezeihez küldeni. Maradok holtig a* M. Ur alaz. szolg. G. S. (Az eredeti "a M. Tud.'Akadémia kézirattárában.)