Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

Meg tanit továbbá ezeknek hangjokra, vagy kimondhatasuk módjára. Okát adja, hogy miért van a' magyaroknak több betüjök, mint a' deákoknak. Azokat a' szokott mód szerint magánhangzókra, és mássalhangzókra (in vocales et consonantes) felosztja, azután a kétféle K. (<D \, J betűnek a' hasznát megmondja, hogy tudniillik azoknak egyike végső k. (finale k). Ennek felette előszámlálja az akkori szokott írásbeli rövidítéseket is (abbreviationes), mellyeknél fogva egy betűbe kettő olvad össze. Ugyanis a' régi magyar írások módgyában (mint szintén e más napkeleti írásokban mái napig is látjuk), sok rövidítések voltának, melyeket ha ki nem tud; nem olvashaja el a' régi magyar írásokat. Hlyének immár ezek: ba. be. bi. bo. csa. ga. ge. go. ha. he. ho. surrt ^r^ fí Oi tXJ1 sf\ 3fV^1 la. le. lo. li. ra. ri. m. sa. se, so mb. ko. za. st. szt. rt. nk. mp. Szól ezek után után az R. betűnek ( i/

1 ) ilyen módon esni szokott megtsonkitásáróL) /, mellynek a' két végiből való horgatskát elhagyták. Végtére hozzá teszi a' Mi Atyánkat, és a* Hiszek egy Istent, az emiitett betűkkel, és a' régi nyelv-mód (dialectus) szerint leirva, mellyekhez ragaszt egy hátuljáró beszédet, de nem Telegdi, hanem a' ki a' munkátskát maga számára 1592-ben leírta volt. Eleibe fogom nyomtattatni ezen grammatikának annak idejében a' Detsius Bárovius Applausussát is, minthogy a' munkát nagyon szépíti és értelmesebbé teszi. Mulatságnak okáért ime ide teszem ama nevezetes Scitha felírást is, melly a' Csík-szent-Miklósi templom oldalán még ezelőtt 50. esztendőtől találtatott: