Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

Ii. 1792. január 10. Kolozsvár. Gyarmathi Sámuel az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társasághoz Rövid jegyzések a' régi és ujabb magyar grammatikáról, Az Erdélyi m. nyelvm. Társaság irományaiból, Vass József könyvtárnok felügyelése alatt, másolta Mák Ferencz, a' kolosvári rom. kath. nagy gymnasiumban VIII.-d. osztálybeli tanuló. 1852. Sok érdemes, és néha olvasott magyarokat is láthatni, a' kiket tsuda fog, midőn valakit magyar grammatikáról hallanak beszélleni, 's igy kiáltanak: Hát ugyan a' magyar nyelvben is van már grammatica? mások pedig, ha tudják is, hogy vagyon; de tsak az ujabbakról tudnak valamit, minémü az Ádámi, Farkas, vagy Moclibeus grammatikája. És abból igy okoskodnak; hogy ezen tizennyoltzadik század előtt, a' mi jó szivü magyar tudósaink, vagy épen semmit sem eszmélkedtek a' magyar nyelv mivelésében, vagy pedig ha irtak is, talán valamit, azt mind elveszett. Hogy azért hazánkfiainak kedves anyanyelvünk régibb mívelőiről egy rövid tudósitást közöljük; és fáradságokért azzal is háládatos Voltunkat bizonyíthassuk, azoknak tisztelendő hamvaikhoz; előszámlálom, tsak illyen futó Íráshoz illendő rövidséggel, azon régi becses maradványainkat; mellyeket kedves emlékezetű munkás tudósaink, nyelvünk szépítésére magok után hagytak, azoknak hoszszabb leírását azon munkámra tartván, meliyben azokat egészen, szóról szóra egy darabba mintegy 40. árkusba újra ki nyomtattatni, és az utolsó elveszéstől megmenteni igyekezem. Ugy reméllem, hogy kedves dolgot tselekszem, nem tsak azok előtt, a' kiknek gazdag könyvtárakat nints szerentséjök látni; de még azok előtt is, a' kik azokban jártasok. Ugyanis ritka könyvtárban lehet feltalálni egy tsomóban annyi régi és uj magyar grammatikát, a' mennyire én, nevezetesen a' T. tudós professor doctor Pataki Sámuel Ur segedelme által szert tehettem. Legnevezetesebb pedig ezek között, amaz igen ritka, régi, nem tsak magyar, hanem ugyan valóban magyar (az az scithiai betűkről tanító) grammatikátska, mellyet mind ezen érdemére, mind pedig régiségére nézve, méltán legelői emiithetek. Erről Bod Péter a magyar Athénás előbeszédiben hosszason emlékezik, és a' mellyre tött helybe hagyó írását (Applausussát), Detsius Bároviusnak egészen be is iktatta, de a' tudósoknak unalmára még eddig tsak az Applausussal maradánk, magát a' grammatikát e' mai napig nem találhatók. Illyen régiség tehát kezembe akadván, semmit sem kételkedem, hogy kedves ajándékot ne adnék nyelvünkben gyönyörködő tudósainknak ennek kiadásával, legelői teszem tehát a' grammatikák sorában, mint legrégibbet. Ugyanis tsak az a' régi kézírás, mellyből leírnom