Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Bencze József: Két utólag előkerült akta a boszorkányperek idejéből

bemenvén a fejét megráztod, és azon megh rázás után három Esztendeigh kínoztad úgy hogy megh köllött azon kínokban honi ? Kovács Pált mért fenyegetted mondván, hogy Gyermekének Gyermeke is megh bánnya, nem de te rontottad megh annak tíz darabbul álló Ló és Szarvas Marháját, ágy hogy egy hónapban mind elvesztek, mi okbul cselekedted ezt? Puplér István Marháinak alig ment Tótth Faluba lakni, azonnal italát elvetted, nem de hogy megh Szólétván panaszolkodott, azonnal megh térítetted nyavalájokat ? Az most emiétett Puplér István Feleségét minémö gonosz cselekedettel rontottad megh csak azért, hogy Sokszor sokfélét kértél tőle és mindenkor adhatott, nem de a Lábait megh rontottad, és mindaddig Sanyargattad, méglen, hogy jesztegetett és tudván azt, hogy te cselekedted, meg akart verni, ezen nap eresztettél nékije és meggyógyult? Cside Jánosnak, hogy fiadnak aki az ökreit házban őrizte a Szűrét elvette, nem de megh fenegetvén mind kezeit, mind lábait megrontottad, el annyira, hogy három Esztendeigh sínlődött ? Bizony nem rontottam én, se nem cselekedtem az egészet. Ha Szépen lát a Marháival, bizony eleget eszik iszik. Nem rontottam bizony én. én bizony nem cselekedtem semmit. De hogy sínlődött, nékem is elégszer fáit kezem, lábam, hát azt ki cselekedte. Nem rontás az, hanem baj.