Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Hippokratész könyve a levegőről, a vizekről és a vidékekről - Az időjárásról. I. és II. rész

nem maradnak ki és fölveszik a háromnapos láznak a típusát, ezután egy kissé csökkennek, majd utána újból erősebbé válnak. Ez az uralmon levő típus a legerősebb, a legtartósabb és a legfájdalmasabb. Egész enyhén kezdődik, fokozatosan romlik, s a befejezéskor a legerősebb. Amikor a rosszabbodás beáll, későbben keveset enged, majd ezen szünet után erősebb, és a legerősebb a krízis napján. Meghatározatlan időben és függetlenül a típusoktól, súlyos hidegrázás jelentkezik, amely előzetesen nem volt megfigyelhető, annál is inkább, mert a másfajta típusú lázaknál néha még erősebb is volt. Erős izzadás kíséri ezeket a lázakat, nem könnyű, ellenkezőleg káros. A végtagok nagyon hidegek és nehezen melegszenek fel. Nem hiányzik az aluszékonyság, sőt fokozott mértékben jelentkezik. Mindegyik beteg alhasi nyugtalansággal és hasmenéssel küzd, igazolva a betegség súlyosságát. A vizelet a legtöbbjénél részben vékony, nyers, halvány és egy bizonyos idő után kritikusan fölforrt vagy sűrű, de amelyiknél homályos maradt, részben üledékes volt, de forró, kevés, rossz szagú, nyers típusú. Mindez pedig nagyon súlyos. Ezeket a lázakat köhögés követte, de én nem tudnám megmondani, hogy ez számukra káros vagy előnyös volna. Ez a betegség hoszszan tartó és súlyos volt. Nem volt döntően megállapítható az sem, hogy milyen rendszer szerint zajlik le, de az sem, hogy nagy vagy kevés veszéllyel jár-e. Ha egyiknél vagy másiknál egy rövid ideig ki is maradt, azonban újból visszajöhetett változatlan típusban. Voltak egyesek, de kevesen, ahol a betegség kedvezően fejeződött be és a megfelelő időben, mégpedig a 80. napon. Mások viszont visszaestek úgy, hogy télen át is betegek maradtak. A legtöbbnél a betegség megszűnt krízis nélkül. Ez azokra is vonatkozott, akik gyógyultak, de azokra is, akik meghaltak. Ennél a betegségnél, ha típusosán zajlott le, a legtöbbnél a legfontosabb és a legrosszabb tünet az ételektől való undor volt, azoknál is, akiknél a veszély nem volt biztos. Ezek lázas állapotban szomjaztak, de nem mindig szabálytalan időben. Ha a különböző fájdalmak és panaszok hosszú ideig is tartottak, és a betegek ennek következtében erősen lesoványodtak, ugyanakkor gennyedő folyamat is beállhatott, ezért az erejük nagyon vagy enyhén leromlott, ez a fogyás azonban semmi előnnyel nem járt, észrevétlenül visszaestek és állapotuk súlyosbodott. Vérhasszerű állapot volt megfigyelhető, végbél körüli görcsök, gyomorhurut és