Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Bencze József: Nedeliczi Váli Mihály

említi, úgyszintén a skarlátfüvet sem tartja gyógynövénynek. Jónéhány virágot is kihagyott Váli Mihály a kéziratos könyvében, így a farkashézag-gyökér, verbéna vagy szaporafű, mezei ökörnyelv, scabiosa vagy kelésfű, farkasbab és elharapottfű, gólyaorr, kender, len, földifüst, kakukterjék, porcsinfű, csapfű, fejérgyökér, fekete hunyor, a nád és sás, mint szerinte gyógyításra teljesen alkalmatlanokat elhagyta. Összehasonlításaink alapján azt mondhatjuk, hogy Váli Mihály Herbáriuma minden sallangtól mentes józan könyv, amely még részben megmásítva is a 20 évvel halála után megjelent „Házi Orvosi Szótárotska" által méltán nagy népszerűségre tett szert. Ernyei József megállapítja: „Váli Mihály irányában — ha nem is kora tudománya — de kétségkívül népi igénye nyilatkozott meg. A kritikusok szigorú ítélete Váli Mihály könyvét meg nem javította, megjelenését 20 esztendőre lefojtotta ugyan, de irányát — miként követői sora mutatja — megtörni nem tudta" Megállapíthatjuk tehát, hogy Váli Mihály a maga korában, a XVIII. században, valóban orvos volt, semmi esetre sem tudatlan vagy gonosz kuruzsló. Valószínűnek tartjuk, hogy ha nem került volna a legmagasabb rangú főurak pártfogásába, amely országszerte feltűnést keltő, sokszor irigylésre méltó körülmény volt, hanem valamelyik magyar városban szerényen dolgozó orvos marad, akkor nagy elismerést és nagy vagyont is szerezhetett volna. Pedig Váli Mihálynak semmiféle vagyona nem volt, és két fia vagyontalanul szolgálta tovább hercegi gazdáját. A kéziratos Herbarium 1.11. oldalán ez a cím áll: „Harmadik része. Az Emberben levő Ereknek Deliniatiójárul s azok vágásárul." Itt 4 üres lap következik, ide kellett volna a Morgagni-féle értant belemásolni és az egyes ereket betűkkel vagy számokkal jelölni, de ezt valamilyen oknál fogva Váli Mihály nem tette. Ezzel szemben a 1.17. oldalon „Ér Vágásokrul" című fejezet következik, ahol egyenként sorolja fel a fontosabb betegségeket, de már a bevezetésben megjegyzi, hogy a „Természet nagyon érzékleny és nem szabad mindenkoron minden bajokban eret vágni".