Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Bencze József: Nedeliczi Váli Mihály

A következő betegségeknél írja le az érvágás szükségességét és a megvágandó eret, amelyet aképpen jelöl, hogy az illető eret „Sub A, sub B, sub C" stb. jeleknél megtalálhatjuk a Morgagni értan-rajzon. „Guttaütés, köszvény, szédelgösség, derékfájás, vérfutások, heves fejfájás, hideglölés, nedves vériíség, aranyér, májdagadás, vesefájás, arena, gyomor dagadás." Külön fejezet következik ezzel a címmel: „A Szülésrül, vagy Szülés előtt való ér vágásrul" Ebben a fejezetben hosszan sorolja fel a terhesség, a szülés előtti, a szülés alatti, majd a szülés utáni érvágások szükségességét. Tanulmányunknak nem az a célja, hogy pontos összehasonlításokat tegyünk Méliusz Juhász Péter, Beythe és az említett klasszikus Herbáriumok között, valamint Váli Mihály kéziratos könyve vagy 20 évvel a halála után megjelent nyomtatott könyve között, hanem a most már kezeink közt levő okmányok, illetve okmánymásolatok, valamint levéltári kutatásaink alapján tulajdonképpen Váli Mihályt orvostörténelmileg a maga helyére kívánjuk helyezni, valóban rehabilitálni, a teljesen téves és sokszor nem jóindulatú régebbi beállításokkal szemben. Az a körülmény, hogy a kéziratos bevezetőjében ez áll: „Tracta: Mellyet sok betegek körül való tapasztalataibul az házi Cselédes gazdákh és Gazda Asszonyoknak s sok ügyefogyott Szegényeknek hasznokra mennyire lehetett értelmesen, világosan és bővebben Magyar nyelven összveszedegettetett Summással", nem von le semmit az értékéből, mert hiszen a Pax corporis 50 évvel megelőző (1690) és utána következő kiadásaiban hasonló bevezetés van. Nem lehetetlen, hogy Váli Mihály ismerte, olvasta a Pax corporist, egy azonban bizonyos, hogy kéziratos könyvében sehol, semmiféle babonás, misztikus vagy kuruzsló adalékok nincsenek. A növények, fák sorozatos ismertetésénél pedig több helyen sokkal részletesebben és érthetőbben írja le azok készítési módját, és hogy milyen betegségek ellen használhatók. Nyoma sincs sehol a ganéjszerek alkalmazásának. Ugyanebben a fejezetben a különböző nőgyógyászati tüneteket említi, a hozzá való gyógyszereket és az esetleges érvágásokat. E fejezet végén kézírásával így fejezi be könyvét: ,,Ezen Szerént cselekedjenek az Asszonyi állatok, amint megh iram, ha oly nyava17 Orvostörténeti Könyvtár közi. 257