Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Bencze József: Nedeliczi Váli Mihály

Ezekután hasonlítsuk össze Váli Mihály kéziratos könyvét, a. Herbarium-ot (amelynek átdolgozása a „Szótárotska") Beythe és Méliusz Juhász Péter Herbáriumaival. Meg kell állapítanunk — és ezt így hangoztatja a tudós Ernyei József is —, hogy Váli Mihály kéziratában igenis sok nyoma van mind a kettőnek, de még nagyobbak az eltérések. Váli Mihály külön fejeztben foglalkozik a fákkal és külön a füvekkel. Ez Méliusz Juhász Péter Herbáriumára mutat, de ugyanakkor tudnunk kell, hogy Lonicerius is ugyanezt a beosztást használta. Általában azonban inkább Beythéhez van közelebb, mint Méliusz Juhász Péterhez. Rengeteg eredeti magyar nevet használ, amelyeket későbbi nyelvészeink is igen fontosnak találtak. Kresznerits Ferenc pl. a múlt század elején élő nagy nyelvész, akadémikus, külön kiemeli nagy szótárában Váli Mihály egyedülállóan érdekes magyar kifejezéseit, holott az eredeti kéziratos könyvben még több értékes fa- és növénynevet, orvosság- és betegségnevet találunk. Herbáriumában sokkal részletesebben foglalkozik egyes gyógynövényekkel, mint akár Méliusz Juhász Péter, akár Beythe. Népi gyógyító elemeket, amelyek már korábban is közismertek voltak, hiába keresünk a kéziratos Herbáriumban. Ezek nagyrészt önálló és saját megfigyelései vagy több klasszikusra vezethető vissza. Váli Mihálynak babonás szerei, kuruzsló módjai vagy misztikumra hajló eljárásai egyáltalán nincsenek. Ugyanezt nem mondhatjuk el Méliusz Juhász Péterről, még kevésbé Pápai Páriz Pax corporis-áról. Csak néhány példát emeljünk ki az összehasonlítás kedvéért. Méliusz Juhász Péter a fügefának gyógyszeres hasznáról csak keveset írt. Váli Mihály sokkal részletesebben foglalkozik vele. Ugyanezt mondhatjuk a naspolyáról is, de ez áll a cseresznyefára, somfára, barackfára is. A citromot és narancsot Váli Mihály egészen másképpen javasolja felhasználni. Ugyanez áll a mandulára is. A hársról és a csipkerózsáról is lényegesen többet ír, a gombáknál pedig élesen és részletesen megkülönbözteti a használható és mérges gombákat. A semper vivum — házizöld — növénnyel egészen bőven foglalkozik, ugyanezt mondhatjuk a valeriánára és mentára is. Vannak aztán fák és növények, amelyek egyáltalán nem szerepelnek sem Beythénél, sem Méliusz Juhász Péternél, de Váli Mihály mint használható gyógynövényeket említi azokat. Viszont néhány növényt, pl. a basilicum-ot és a pulegium-ot Váli Mihály nem