Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Bencze József: Nedeliczi Váli Mihály

Ezekután hasonlítsuk össze Váli Mihály kéziratos könyvét, a. Herbarium-ot (amelynek átdolgozása a „Szótárotska") Beythe és Méliusz Juhász Péter Herbáriumaival. Meg kell állapítanunk — és ezt így hangoztatja a tudós Ernyei József is —, hogy Váli Mihály kéziratában igenis sok nyoma van mind a kettőnek, de még nagyob­bak az eltérések. Váli Mihály külön fejeztben foglalkozik a fákkal és külön a füvekkel. Ez Méliusz Juhász Péter Herbáriumára mutat, de ugyanakkor tudnunk kell, hogy Lonicerius is ugyanezt a beosztást használta. Általában azonban inkább Beythéhez van közelebb, mint Méliusz Juhász Péterhez. Rengeteg eredeti magyar nevet használ, amelyeket későbbi nyelvészeink is igen fontosnak találtak. Kresz­nerits Ferenc pl. a múlt század elején élő nagy nyelvész, akadémikus, külön kiemeli nagy szótárában Váli Mihály egyedülállóan érdekes magyar kifejezéseit, holott az eredeti kéziratos könyvben még több értékes fa- és növénynevet, orvosság- és betegségnevet találunk. Herbáriumában sokkal részletesebben foglalkozik egyes gyógynö­vényekkel, mint akár Méliusz Juhász Péter, akár Beythe. Népi gyó­gyító elemeket, amelyek már korábban is közismertek voltak, hiába keresünk a kéziratos Herbáriumban. Ezek nagyrészt önálló és saját megfigyelései vagy több klasszikusra vezethető vissza. Váli Mihály­nak babonás szerei, kuruzsló módjai vagy misztikumra hajló eljárásai egyáltalán nincsenek. Ugyanezt nem mondhatjuk el Méliusz Juhász Péterről, még kevésbé Pápai Páriz Pax corporis-áról. Csak néhány példát emeljünk ki az összehasonlítás kedvéért. Méliusz Juhász Péter a fügefának gyógyszeres hasznáról csak keve­set írt. Váli Mihály sokkal részletesebben foglalkozik vele. Ugyan­ezt mondhatjuk a naspolyáról is, de ez áll a cseresznyefára, somfára, barackfára is. A citromot és narancsot Váli Mihály egészen más­képpen javasolja felhasználni. Ugyanez áll a mandulára is. A hárs­ról és a csipkerózsáról is lényegesen többet ír, a gombáknál pedig élesen és részletesen megkülönbözteti a használható és mérges gombákat. A semper vivum — házizöld — növénnyel egészen bőven foglalkozik, ugyanezt mondhatjuk a valeriánára és mentára is. Vannak aztán fák és növények, amelyek egyáltalán nem szerepel­nek sem Beythénél, sem Méliusz Juhász Péternél, de Váli Mihály mint használható gyógynövényeket említi azokat. Viszont néhány növényt, pl. a basilicum-ot és a pulegium-ot Váli Mihály nem

Next

/
Thumbnails
Contents