Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai

%): Jéna 20 (54); Szentpétervár 21%-kai javított; Halle 5 (28); Frankfurt 23 (45); Zürichben 23 (38); ugyancsak a zürichi gyermek­klinikán 15 (41,3) stb. Ezek a számok azonban csak a halálozás javuló arányaira mutattak, mert a betegség változatlanul jelentke­zett. Míg Poroszországban pl. 1905-ben 59 810 diftéria eset Kor Halálozási százalék Kor szérum előtt szérum után 2 évig ... 63 23 •1 - 4 évig ... 52 17 4 — 6 évig ... 37 17 6 - 8 évig ... 27 11 8 -10 évig ... 19 5 10 -12 évig ... 19 4 12 -14 évig ... 13 13 volt, addig 1911-ben 96 839 [34]. A letalitásból is következtetve, a szakorvosok véleménye szerint a betegség karaktere rosszabb indulatú lett a harmincas évek körül. A járványtörténet egyik fekete, nem is oly régi keletű könyvének visszalapozása hasznos tanulsággal is szolgál. A hazai viszonylatban azóta is bekövetkezett változásokról kiváló szakkönyvek (Petrilla, Darányi, Petiányi stb.) számolnak be. A valamikor halálozási rekord­számmal vezető Baranyának a történelmi változást jelentő 1944 utáni néhány évével szeretnénk a tanulmányt befejezni. Baranyában 1945-ben még 237, Pécsett pedig egyedül 136 meg­betegedés fordult elő. Az új rendelkezés az először 1937. évben alkal­mazott megelőző prevenciós védőoltás terén újítást rendelt el. Az eddigi oltásokat ugyanis két ízben, a kettő és hat éves korban adták. A beoltás megtörténtét közigazgatási úton nem vették olyan komo­lyan, hogy a szülők azt kényelem vagy egyéb felületesség nyomán könnyen ki ne játszhatták volna. 1946. év óta a kétszeri oltást ren­deletileg háromszorira emelve, az egyévesek oltáskötelezettségét is beiktatták. Az oltás megtörténtét pedig oly szigorú közigazgatási

Next

/
Thumbnails
Contents