Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai

követte, Baranya megye különleges elbírálást nyert. Az 1895. évi országos jelentés a baranyai helyzetet még kedvezőtlennek mondja. Előbb a népet kellett meggyőzni, aztán a bajt megtörni. Egy év alatt: az országban mégis 12 000-rel kevesebb lett a halott. Vessünk egy pillantást a szérumoltás nyomán az európai helyzetre [33]. A kilencvenes évek közepén megindított szérumadás legelőször a poroszországi változások tükrében mutatta meg a nagy járvány történelmi változást. Amíg az 1892—93. évi németországi diftéria-járvány idején 113 259 gyermek pusztult el, addig a szérumoltások után hasonlóan nagy járvány alkalmával „csak' 20 448 személy. A 35% halálozás máris 14-re esett. Az első oltások kísérleti eredményeire élesen mutat a trieszti eset, ahol a járvány alatti oltásokkal 22%-ra lecsökkent a halálozás és amikor a szérum átmenetileg kifogyott, a halálozás azonnal visszaugrott 50%-ra. Az 1895. évi szeptemberi lübecki kongresszuson hazánk fia Bókai János is beszámolt budapesti vizsgálódásairól, a szérumoltás előtti és utáni halálozások képleteit ismertetve. Az 1891—93 szeptemberig, eltelt három év halálozása: 52, 54, 58% volt. 1894. szeptember 10-én kezdődtek Budapesten az oltások és a halálozás máris 24%-ra esett. 1895. április 2—5. között lefolyt müncheni nemzetközi kongreszszus iránt óriási érdeklődés mutatkozott meg, mert ekkor számolhattak be az európai diftéria-állapot új alakulásáról. Heubner berlini professzor és Baginszky számoltak be a gondosan ellenőrzött eredményről, amely irányadó volt a további teendők felé. Heubner 1500 esetet ismertetett, amelyekben az eddig szérumadás előtti idők tapasztalata szerint a halálozás 50% volt. Ez most véglegesen 20%-ra zuhant két esztendő alatt. Baginszky több mint 500 esetben végzett szérumeredmény-vizsgálatot. Gyakorlatában a diftéria közepes halálozási arányszáma 41% volt. Az 1895. évi kongreszszuson már 13%-ról számolt be. Az itteni megállapítás alapján, az életkor szerint a gyógyulás a következő adatokat mutatta: Az a körülmény, hogy a 12. életév után a szérumkezelés nem mutatott semmi javulást, a kongresszust arra bírta, hogy nagyobb gyerekeknél a szérumanyag mennyiségét módosítsák. Ez aztán eredményre is vezetett. Az európai jelentések egymás után felsorakoztak csodálatos eredményekkel (zárójelben a korábbi halálozási