Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai

A baranyai 80 százalékos halálozási arányú járványnál az 50 •százalékú európai háttéré kell gondolnunk. Pécsett 4—5 gyermekes szülők maradtak egyedül egy hét leforgása alatt. A megyében pedig olyan jelenségek zajlottak le, amelyek egyenesen a „fekete halál"-tól megbénított Európa régi számadataira emlékeztettek. Amikor a vész kivezette a gyermekeket a falvakból, a városokból, mi volt a korszerű védekezés? Lényegében nem sok. A nagy év, 1890, Behring felfedezése idejének elérkeztéig többnyire ösztönös volt a gyógykezelés. Próbálkoztak, voltak szerencsés eljárások, például a 20%-os klórcinkoldatos öblögetés. Ha azonnal végrehajtották, ritkán volt haláleset (ami volt, az főként orr-diftériában). De ki állíthatta meg Baranyában a diftéria legkezdetibb állapotát, amikor ma is felismerési időre kell várni? Hol lett volna klórcinkoldat, ott ahol semmiféle erő ki nem verte a varázsigék és titkos főzetek egyeduralmát, s ahol az orvos lépteire becsuktak ajtót, ablakot, a kutyát a láncáról elengedték. Ha pedig a nagyobb helyeken végre orvos elé vagy kórházba került a betegek kis ezreléke, a teljesen súlyos állapoton ki segíthetett? — Aránylag biztos szernek a timsóoldatot tartották, amely azonban a súlyosan fertőzött szerveknek csak a garatra szorítkozó felületi kezelését jelentette. Súlyos esetben klórmészoldatos öblögetést is adtak. Az 1892/93. évi kontinentális járvány alig hozott uj orvosi javallatokat, de ezek is a végtelen változatosságuk miatt csak jóhiszemű kísérletek voltak. Érdekes gyógytörténelmi adat Baranyából a petroleumos öblögető, melyet a nép ösztönösen használt és csak különös találkozás volt a francia Mason orvosi gyógymódjával. Hol voltak még ekkor azok az intézkedések, amelyeket már néhány törvényhatósági orvos sürgetett, pl. a kényszerápolás szüksége, a szegények betegellátása, a járvány kórházak felállítása stb.? Szerencsére a hazai viszonyok fatális lassúsága nem befolyásolta a tudós kutatók lázas munkáját. 1890-ben megtalálták az ellenszert, és 1894-ben a védekezés gyakorlati alkalmazását a szérumoltásokat is bevezették. A magyar belügyi kormányzat 1895. évi 8931. számú rendelettel intézkedett a végrehajtás tárgyában. A szérum Párizsból érkezett, a Roux-féle feldolgozásban. Bókai János azonnal megkezdte nagy jelentőségű munkálatait s ennek alapján a tudományos kiértékelések hasznosítását [32]. A belügyminiszteri szétosztásnál, mely az 1894. évi európai oltásokat 1895-ben