Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai

. községben maga az elöljáróság, melynek azok felett őrködnie kellene, sem bír azon fogékonysággal, hogy azok fontosságát belássa és még ha be is látja, nem bír a népre annyi befolyással és tekintéllyel, hogy az neki engedelmeskedjék" [29]. A tiszti főorvosi részletes jelentés egyedül 1892. évre a következő diftéria- halálozást jelentette : Baranyában 1781 Pécsett 186 Összesen 1967 Ez a szám egymagában fölötte van a közölt 1600-nak. Egy másik adat szerint 1892-ben, egy esztendő alatt a megyében 5448 gyermek halt meg, főként a három — diftéria-, bélhurut- és tífuszjárványban. Kettőezerre tehetjük az ez évben egyedül a diftériás halottakat, míg 1800 tífuszban halt meg. Az adatokat a belügyminiszter a parlament folyosóján közölte, mint a magyar nép legszomorúbb 1892. évi statisztikáját [30]. Az ilyen megrázó közlés nyomán természetesen azt várnók, hogy szinte kivételes állapot megteremtésével sietett a kormány drákói intézkedések sorával a vészt megállítani a gyermekek elátkozott megyéjében. Bár túlnyomóan csak az iskolakötelesek kora alatt pusztított a járvány (egyedül Pécsett 298 hat éven aluli gyermeket), a megyéből bejelentett mintegy egyezer főnyi iskolaköteles halálából, amely az egésznek egyharmadát képezte, következtetni tudunk arra, hogy csak 1892-ben a megyében legalább háromezerre tehető a járvány áldozatainak száma. A parlamenti beszélgetés azonban elsikkadt a bagatellizmusokon vitatkozó Országházban. Csak a sürgető felszólítások nyomán született meg valami rendeletféle, melynek a következő nagyhangú bevezetése volt: „Baranya megye vidékén részben szórványosan, részben járványosán uralgó egész gyermek nemzedéket a kiirtás veszélyével fenyegető roncsoló toroklob terjedésének a lehetőség szerinti meggátlása" A nyolc pontban előírt rendelkezések körrendelet formájában adtak utasítást az egészségügyi helyi hatóságoknak. Akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy a járvány országos előfordulásában van-e lehetőség más törvényhatósággal való olyan összehasonlításra, amely mégis valamelyes hasznosítható megfigye-