Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai

példátlan erejű. Ez ritka eset és mint orvostörténelmi érdekességről számoltak be róla [23]. A szövődményes jelenségek tárgyalása során külön kell kitérnünk a pécsi bányavidékre, főként Pécsbányatelepre, ahol a diftéria sajátos formája pusztított. Ez a bányatelep ebben az időben már zárt teleppé alakult ki, és kolónia néven emlegették a köznapi használatban is. Egészségügyi viszonyai általában mindig kedvezőtlenek voltak. A múlt század utolsó harmadában itt nemegyszer 50%-os a csecsemőhalálozás, és még jelen századunk húszas éveiben is előfordult a 30 százalék. A járványok hátteréül szolgáló lakásviszonyokra jellemző, hogy még 1946-ban is a telep lakóinak 66%-a egyszobakonyhás lakásban lakott [24]. Az ennél is rosszabb 1892/93. évi lakásviszonyoknál az elkülönítés lehetetlenségére tudunk következtetni. A telepen jóllehet 15 diftéria-halál szerepel, de ugyanekkor sok bronchitis-halálozással találkozunk. A diagnózis bűzös légcsőhurutot (bronchitis putrida) említ, s így kétféle eshetőség áll fent. Egyik szerint a két betegség sokban megegyezvén (azonos bűz, légzési zavar) a bronchitisnek minősített járvány is tulajdonképpen diphtheria volt. Másik lehetőség szerint tényleg bronchitis is fennállhatott, ez pedig máris magára a diftéria jelentkezésére mutat, mert e légzőszervi megbetegedés nyitott utat a diftériának. Lehetséges tehát, hogy Pécsbányatelepen valóban szövődményes diftéria-járvány volt. Nem volt kedvezőbb a helyzet a még gyér lakosságú Vasason, ahol teljesen azonos lakásviszonyok mellett 22 bányászgyermek halt meg diftériában, továbbá többen egyéb tisztázatlan gyermekkori betegségben, amelyet gyaníthatólag szintén a diftéria számlájára kell írnunk [25]. A morbilli és a scarlatina jelenlétében a gyermek veszedelmesen fogékonnyá válik a diftériára. A gyulladásos nyálkahártya önmagában praedisponáló tényező [26]. A pécsi előfordulásoknál, különösen a téli hónapokban, óvatos becsléssel is 2o% aránnyal gondolhatunk a kombinációs esetekre, amelyek csaknem kivétel nélkül halálosak voltak. Ennek a járványnak állandó rohamszerű menetében az orvosoknak hasonlóan rohamszerű mentőmunkája nem adott arra lehetőséget, hogy a jelenségek nyomán a betegség típusának a pathogenitásával foglalkozzanak, mert még ismeret és eszköz nem állott rendel-