Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Hippokratész könyve a levegőről, a vizekről és a vidékekről

legrosszabbnak tartom. Ugyanez vonatkozik az eső okozta hólére, és jégvízre is. Mindazok, akik különböző vizeket isznak, akár olyan nagy folyóból, melybe számos apróbb folyó torkollik be vagy olyan tóból, melybe számos apró patak folyik bele; továbbá azok, akik olyan vizeket isznak, amelyek messziről erednek és nincsen rövid útjuk, amíg odaérnek — kőbántalmakban és vesebetegségekben szenvednek, nehezen vizelnek, csípőtájéki fájdalmaik vannak,és sérvet kapnak. Ugyanis lehetetlen, hogy az egyik víz hasonlítson a másikhoz; az egyik édes, a másik sós és timsótartalmú, mások viszont meleg forrásból törnek elő. Ezek a különböző fajtájú és kevert vizek tusakodnak egymással és a legerősebb marad mindvégig túlerőben. De ez sem marad végül mindig túlerőben, hanem a különböző szelektől függően egyszer az egyik, máskor a másik Az egyik függ az északi, a másik a déli széltől, ugyanez érvényes a többi szelekre is. Az a fajta víz, amely iszappal és homokkal rendelkezik, bekerülhet az érrendszer üregeibe és okozza az előbb említett betegségeket. Hogy miért nem forog fenn minden embernél ez az eset, azt a következőkkel magyarázom. Azok ugyanis, akik könnyű és egészséges hassal rendelkeznek és sem lázas hólyaggyulladással, sem jelentős hólyagszűkülettel nem rendelkeznek, vizeletük könnyen távozik el és nincsen vizeletpangás. Ha azonban az alhasba hőemelkedés van, úgy kell, hogy a hólyag szenvedjen. Ha a nyaka (hólyag) lázas, úgy a láz rendkívül magas. Az ilyen módon szenvedő hólyag nem ürít vizeletet, hanem benne összefő és elég, leghígabb része azonban mégis kiválasztódik, a tiszta áthalad és kiürül; a vastag és homályos része viszont összegyűl, köveket képez, kezdetben kisebb, később nagyobb mennyiségben. Mivel a vizelet ezeket ide-oda forgatja, a vastagabb része még inkább összeáll, ilyen módon még nagyobb lesz és kifejezett kővé válik. Amikor vizelni akar, úgy a kő a vizelet ereje által előre hajtva a hólyag szájához kerül, megakadályozza a vizelést és igen nagy fájdalmat okoz. Gyermekek, akiknek kövük van, szeméremtestüket dörgölik és húzzák, azt gondolván, hogy a nehéz vizelést ezáltal könnyítik. Miután ez így viselkedik, világos, hogy a kővel rendelkező betegek tiszta savószerű vizeletet bocsájtanak ki, mert a vastag és nagyon Zavaros része visszamarad és üledéket képez. Legtöbb esetben ily módon képződik a kő. Gyermekekben tejtől is gyakran képződik, 2 Orvostörténeti Könyvtár Jcözl. 17