Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Hippokratész könyve a levegőről, a vizekről és a vidékekről

tengerből is és mindenünnen, ahol nedvességet talál; úgyszintén a természetből is. Felveszi ezenkívül az emberi testből is a könnyű és vékony nedvességet. A legjobb bizonyíték az az ember, aki felöltözve a napsütésben jár vagy ül. A test azon részei, amelyet a nap sugara közvetlen ér, nem izzad. Mert a nap magába szívja a látható izzadtságot. Ezzel szemben izzadnak a test azon részei, melyeket ruha vagy más hasonló elfed. A nap az izzadást kicsalja és erőt vesz rajta, de az elfedő ruha nem engedi, hogy a nap okozta bomlásnak legyen kitéve. Ha azonban ez a személy árnyékba megy, úgy az egész testét ellepi az izzadtság. Ezzel szemben az ilyen esetben a víz a leggyorsabban szennyeződik. Az esővíz, amely több helyről gyűlik össze és keveredik, erősen bűzös lesz és romlott. Ha a nap által felszívott víz mindenütt a levegőben elterjedt, a ködös és sűrű része elválik, köddé és levegővé alakul át. A könnyű részek visszamaradnak és a nap melegétől édesek, éppúgy, mint minden substantia, amely a főzés következtében édes. Azok, amelyek még szabadon, kötetlenül lebegnek, jóval magasabb légrétegbe kerülnek. Ha viszont ez valahol összeszorul, egy hirtelen támadt szélroham sűrűn összegyűjti. Ez valószínűleg ott talál helyet leginkább, ahová egy változékony szél hajtja, és a rohanó felhő egy másik felhőbe ütközik. Ilyenkor a már ottlevő felhőrészhez a most képződött felhő hozzácsatlakozik; ily módon vastagabb, sötétebb lesz; a felgyülemlett felhők saját súlyuknál fogva felszakadoznak és megered az eső. Természetesen ez a víz a legjobb, de azért ezt is főzni kell és átszűrni, különben bűzös, és akik nem így cselekszenek, azok hangja rekedt és lepedékes lesz. Mindenféle hólé és jégvíz rossz. Mert az a víz, amely egyszer megfagyott, már nem kapja vissza eredeti tulajdonságait, mert a tiszta, könnyű és édes része kiválik és elvész, míg a Zavaros és nehéz része visszamarad. Ezt a következőképpen lehet áthidalni: télen tölts meg egy edényt bizonyos mennyiségű vízzel és hagyd, hogy az jól megfagyjon a szabad ég alatt. A következő napon vidd meleg helyre, hogy a jég teljesen fölengedjen. Ha azután teljesen felolvadt, úgy öntsd ki és azt fogod látni, hogy a víz sokkal kevesebb. Ez biztos jele annak, hogy a fágyás következtében a könnyű, vékony részek veszendőbe mennek, gőzzé válnak, és nem a nehéz és a vastag részek, mert ez lehetetlen. Ezen oknál fogva a hóiét és a jég vizét és a hozzá hasonlókat minden tekintetben a