Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai

bejegyzés végrehajtását az illetékességi helyre utasították, ahol viszont azt hitték, hogy ennek a kötelezettségnek a halálozási színhely már eleget tett. így a veszteség pontos megállapítása leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött. A sok szempont mellett az 1892/93. évi országos járvány anyakönyvi tanulságait is mérlegelték az állami anyakönyvezés bevezetése érdekében, amely aztán 1895. október 1-én állami közjogi feladat lett. Tény azonban — a pontos statisztikai adatok hiányában is —, hogy a községek egész sorában a megbetegedett gyermekek kivétel nélkül elpusztultak (100%). Különösen az elhanyagolt Dráva mentén, a mocsarak mögé rejtőzködő falu-szigeteken, ahol a gyermekdráma részletei ismeretlenek maradtak. Hiába zárták be az iskolákat, hiába küzdött a helyi hatóság, a járvány elszigeteléséért, a lakosság közönye, sőt sok helyütt a bűnös ellenállása erősebb volt. Fellángolt a hírhedt ormánsági vajákosok, kuruzslók szélhámos gyógyászata, mely itt-ott még a harmincas években is erősebb volt az orvos hatalmánál. Mohács ezen a téren az élen járt, ahol 1892 szeptemberben, októberben, novemberben havonként pontosan huszonnyolc, összesen nyolcvannégy gyermek halt meg. A havi halálozási adag 1893 januárban azonban harminchatra ugrott. A városban közel háromszáz gyermek halt meg. Ez a szám az akkori 14 000 lakoshoz viszonyítva nagyon szomorú volt. A megbetegedett gyermekek halálozási aránya 92%-ra emelkedett. A sokácok közötti gyermekpusztulás különösen félelmetes volt már jelenségeiben is. Amíg Pécsett a járvány szövetségese a társadalmi helyzet volt, addig vidéken a tudatlanság, a babona és az orvosok hiánya. Mohács példája élesen rámutatott az akkori szomorú közműveltségi állapotra. Fenyegetés ellenére sem tartózkodtak a halottlátogatástól. Díszes temetéseket, csoportos siratásokat — különösen a sokácoknál — rendeztek. A helyi hatóságok megkísérelt intézkedései nyomán helyi felbujtók lazítására a lakosság szinte zendülésszerűen viselkedett. Ez a jelenség sok tekintetben emlékeztetett a XIX. század harmincas éveinek kolerajárványt kísérő társadalmi megmozdulásaira vagy a XVIII. századi járványokra, amikor a terjedő pestis megakadályozására a Duna vonalánál vont egészségügyi zárlat ellen lázadtak. Mohácson most a főszolgabíró által összehívott egészségvédelmi gyűlésen a megvadított tömeg csaknem tettlegességig felizgatva ordítozott, hogy a halál ellen