Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai

nincs orvosság, a rendszabályok pedig csak arra valók, hogy a hatóság újabb pénzt, adófélét csikarjon ki tőlük. „Inkább vesszen a gyerek, de nem fizetünk" kiáltások hangzottak el abban a tömegben, amely a diftéria megjelenésében az ördög büntető küldetését hirdette. A tömegnek nem lehetett megmagyarázni, hogy ha itt egyáltalán büntetés kérdése állna fent, úgy miért az ártatlan gyermekek lennének büntetve? Az orvosok hiába küzdöttek. Búcsúzkodó testvérkék hajoltak a holttestekre és szívták a gyilkos baj és a gonosz elmaradottság mérgét. Nézzük az akkori hivatalos jelentést a szülők másik vétkéről, a közömbösségről [9] : „Minél kisebb a gyermek, annál tompább iránta az érzet és amíg a borjú, csikó megmentését még áldozatok árán is megkísérlik, tétlenül nézik gyermekeik sínylését s a gondatlanságuk okozta kimúlását egyszerűen {ästen akaratjának)) mondják és még csak nem is csodálkoznak rajta. Egy borjúnak az elhullása nagy katasztrófa a faluban, egy gyermek halálát senki sem bánja, senki sem beszéli meg. Magam is nem egyszer tapasztaltam, hogy az anya a beteg, sőt éppen a haldokló gyermekét a legkisebb ápolás nélkül otthon hagyva, egyszerűen rázárta a szoba vagy a ház ajtaját s elment mindennapi mezei munkája után." A gyermek értéktelenségének tudata, amely a hírhedt egykés vidékeken szinte visszataszító kultusszal bírt, szövetséges társat kapott a járványban, a kuruzslók titokzatos mesterkedéseinek szövetségében. A járvány közepette gyakran megnyilatkozó lelkiismereti hangok azonban élesen bíráltak. Egyik így jellemezte a helyzetet [10] : „A vidék helyzete rosszabb, azoknak nincs elegendő orvosuk. Vagy ha van is, a nép szegényebb része inkább a kuruzslókhoz fordul s a hatóságok ott is szemet hunyva, összes közegészségügyi törekvéseiket odafordítják, hogy maguk jóllakjanak, hogy barmaik ne koplaljanak, de hogy a szegény emberek pusztulnak vagy nem pusztulnak, az előttük mellékes kérdés." A vidéki nép egészségvédelmi állapotának, a gyilkos kiszolgáltatottság szörnyű valóságának jellemzésére álljon itt az alábbi eset, amelyet a szavahihető szemtanú hozott nyilvánosságra [11]. A történet színhelye a diftériával erősen sújtott Mohácsi járás Rácztöttös községe volt. Időpont: rekkenő meleg augusztusi nap délfordulója. A szemtanú átmenve a falu főutcáján, mielőtt a rácztöttösi templom téren bármit is látott volna, elviselhetetlen