Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Hippokratész könyve a levegőről, a vizekről és a vidékekről

mélyen levő forrásokból ered. Az olyan vizet csak dicsérni lehet, amelynek forrása keletről és főleg a nyári napkelte vidékéről ered (északkelet). Mindenképpen nagyon tiszta, jó illatú és könnyű kell, hogy legyen. Minden olyan víz, amely sós vagy kemény, a főzés után sem emészthető, mint ivóvíz nem használható. Mégis vannak olyan testi konstitúciók és egyes betegségek, melyekben az ilyen víz mint ivóvíz alkalmazható, ezeket mindjárt felsorolom. Ezekkel a következőképpen kell számolni. A legjobb víz az, amelynek forrása keletre fekszik. Ezután következik az, amely napkelte és napnyugta között és főleg keletnek fekszik [7]. A harmadik típus azok a források, ahol a nap nyáron éppúgy mint télen keletnek fekszik. Legrosszabb vizek azok, amelyek déli fekvésű forrásból erednek. Ezek a vizek a déli vidékekre nagyon rosszul hatnak, az északi vidékekre valamivel jobban [8]. Ezt a tanácsot a következőképpen lehet felhasználni. Aki egészséges és jó testi erőben van, ne csináljon semmilyen különbséget és azt a vizet igya, amit talál. Aki azonban betegség miatt a neki legjobban elviselhetőt akarja inni, egészségének akkor használ legjobban, ha a következőképpen jár el. Az édes, tiszta és könnyű víz azok számára lesz jó, akiknek az alhasa kemény, székrekedése van és gyulladásra hajlamos. A kemény, főzésre alkalmatlan és kissé sós víz azok számára lesz jó, akinek az alhasa puha, nedves, nyákkal teli, mert ezen a módon a legjobban fognak kiszáradni. Mert azok a vizek, amelyek jól emészthetők (főzésre alkalmasak) és lágyak, az alhasat előnyösen feloldják és fellazítják. A rosszul emészthető, kemény és főzésre teljesen alkalmatlan víz dugulást okoz és kiszárít. Csak tudatlanságból tévednek egyesek a sós víz használatát illetőleg, amikor annak helyes alkalmazásáról beszélnek, pedig az ellenkezőjét érik el. Ugyanis nehéz az emésztéshez és a főzéshez is alkalmatlan, a hasat inkább összehúzzák, mint fellazítják. Ugyanez áll az említett forrásvizekkel is. Közölni kívánom mi a helyzet az esővízzel és hólével. Az esővíz ugyanis a legkönnyebb, a legédesebb, a legvékonyabb és legtisztább. A nap magához szívja a víznek a legvékonyabb és legkönnyebb részét és felviszi a magasba. Ettől ilyen tiszták a sós tengeri vizek. A sós rész ugyanis visszamarad a maga vastagságában, és súlyánál fogva átalakul tengerré, míg a könnyű részeket a nap magához felemeli. Ezeket azonban nemcsak a tavak vizeiből veszi fel, hanem a