Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Sugár István: Az egri gyógyfürdő és fürdőkultúra története

ségekben . . .". A híres bécsi balneológus, Heinrich Johann von Crantz 1777-ben kibocsátott igen jelentős művében: ..Gesundbrunnen der Oesterreichischen Monarchie" címűben igen részletesen foglalkozik a két egri gyógyfürdővel orvosi szempontból. Ö is közli a víz analízisét Dombi szerint, majd megtudjuk a fontos munkából, hogy „ ... manapság nagy híre van..." a „Püspöki Fürdő"-nek, míg a lassanként megszűnő egykori „Török" vagy „Rác Fürdő" „használata egészen csekély már, mégis hajdan ezen fürdőnek meglehetősen jó híre volt...". A híres angol természettudós, Robert Townson 1793-ban, magyarországi tanulmányútja során Egerbe is ellátogatott. Otttartózkodása legelején meglátogatta a fürdőt. „A város közelében van egy pompás melegvizű forrás — írta —, melyet fürdésre használnak.". Mint tudományos kutató megméri a víz hőmérsékletét: „A víz, melybe besüllyesztettem hőmérőmet, 24° R (30° C) a patak vize ugyanakkor csak 13° R (17,5° C), volt." Megjegyzi, hogy a meleg vizű forrás illetve a fürdő a püspöké, és meglehetősen gyenge kialakítású. Megfigyelése helyes, hiszen amikor még Townson Egerben járt, csupán egyetlen tükörfürdőszoba készült el s állott a nagy török nyolcszögletű fürdőmedence épülete mellett. Arról is beszámolt, hogy — mint hallotta — a meleg vizű tavakban a békák nem merülnek téli álomba. A XIX. század elején, 1810-ben egy művelt cári orosz tiszt. Vlagyimir Bronyevszkij utazik keresztül a városon. Beteges karjával ő is felkereste a fürdőt. Ekkor már „a fürdők igen jól építettek, tágasak és tiszták — olvassuk beszámolójában —, a vízvezeték egész sor szobán halad keresztül". Meglehetősen szemléletesen számol be a tükörfürdőszobákról: „Azokban a fürdőkamrákban, melyekben a padozat ritkán összeillesztett deszkákból áll, leengedik a vízvezetékből a vizet és a szoba csaknem embermagasságban megtelik meleg, áttetsző vízzel." Abban az egyben azonban Bronyevszkij téved, hogy nem vízvezetékből töltötték fel a medencék vizét, hanem a szoba alján fakadó forrásból telt meg és telik meg ma is. Mint beteg és intelligens ember, terápiai vonatkozásokról is számot adott. „ . .. vize 30°-ot ér el... Nincs kénes illata, de sajátságai