Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Sugár István: Az egri gyógyfürdő és fürdőkultúra története

,,Extra-Bad"-ok, a két fürdőszoba, de az épület nyugati oldalán elterülő úgynevezett „Garasos Fürdő", a mai szabadtéri gyógymedence is. A fürdők látogatottságára mi sem jellemzőbb, minthogy például 1791 nyarán rendszeresen 30—40 ember fürdött a jelenlegi strandmedence helyén elterült meleg vizű tóban, de a „Garasos Fürdő" is rendkívül közkedvelt volt. Még este V2IO órakor is élvezték a fürdés örömeit az egriek — a szabadtéri nagy tavat az ingyen fürdő parasztemberek, nők és férfiak vegyesen, garasnyi beléptidíj ellenében pedig a mai szabadtéri gyógymedence ősét a tehetősebbek, a polgárok és a rácok. Még a városi magisztrátus is kénytelen volt foglalkozni a „Püspöki Fürdő" ügyével. A legszigorúbban elrendelte, hogy este 10 óra után senki se fürödhet, mert különben „ .. . 24 pálca vagy korbács ütéseket fognak a piacon Szenvedni.. .". Fürdés közben a nép túlságosan nem is zajonghatott, nehogy zavarják a környék lakosait. Szigorúan tilos volt mezítlen fürdeni a szabadban, és „... az Leányok és Asszonyok a Legényekkel vagy Férfiakkal egyvelegest ne Förödjenek... a Fehér Személyek különösen Förödjenek, vagy más Csapatban, egyedül a Legények vagy Férfiak .. .". A nagyobb foganat kedvéért a rendszabályt a magisztrátus 1791. augusztus 17-én „ . . . egy Táblára a fördés helyére ki Függesztette, hogy azt olvasván jobban féllyenek a büntetéstül..." A „Püspöki Fürdő" évi bérösszege a XVIII. század derekán 80, majd a század végén csak 40 forint volt. A XVIII. század végére a mai uszoda tava melletti „Török Fürdő" szép kupolás épülete annyira leromlott, hogy 1799-ben már mint,.,kisebb fürdő vagy mosóház" néven szerepel, ugyanis az épületet mosoda céljaira hasznosította a püspökség. Az egri hévvizet lassan megismerték országszerte. 1770-ben Szerdahelyi Gábornak Kassán megjelent munkája kiemeli a sűrű hólyagokkal felbugyborékoló meleg vizet, illetve a fürdésre alkalmassá tett épületét. La Langue János 1783-ban Nagykárolyban megjelent munkája: „A magyarországi orvosvizekről, és a betegségekben azokkal való élésnek szabott módjairól" közölte Dombi Sámuel analízisét, és hozzátette, hogy „ ... igen használ a tagoknak sokféle nyavalyáiban és börbeteg-