Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Sugár István: Az egri gyógyfürdő és fürdőkultúra története

szóba, mint amelyet a pogányok alatt „siccum balneum"-nak, „száraz fürdő"-nek neveztek. Ez a megnevezés föltétlen etimológiai jelentőségű, és azt fejezték ki e szóösszetétellel, hogy az ott fürdőzők nem vízbe merülten fürdöttek. Egyébként az épület fürdő jellege még a XVIII. század első évtizedeiben is megmaradt, amikor már lakók telepedtek az egykori fürdőkamrákba, sőt az utcai frontján kalmárboltok nyíltak — mert a városi összeírások 1719 és 1749 között évről évre „Török Fördő" néven emlegetik, sőt 1721-ben egyenesen „Fördő ház"ról tesz említést az adóösszeírás. Az egykori hypocaustum rendszer fűtőkemencéje odacsalogatott egy Egerbe telepedett német harangöntőt. Schwarczenpach János mester jól tudta hasznosítani hevítésre, fémolvasztásra az egykori fürdő fűtőkemencéjét. Csak a teljesség kedvéért említem meg, hogy az egykori fürdőépületet csak 1752-ben adja vissza az uralkodó a telek egykori tulajdonosának, az egri püspöknek, aki azt nyomban tovább is adta. A termálvizű fürdők fontosságát és értékét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1695-ben, amikor Fenessy György egri püspök szerződésben rögzítette a várossal kapcsolatos földesúri jogait, külön pontban, minden fenntartás nélkül saját tulajdonául kötötte ki azokat. A város lakosainak csak a szabad ég alatti mosás „joga" jutott. A langyos vizű tavat egyébként nyaranta fürdőzésre használta az egri földmíves nép. A XVIII. században a mai fürdő magját képező középkori fürdőépületet mint „Balneum Maius"-t, nagy fürdőt, a későbbi uszoda tava melletti egykori török fürdőépületet pedig mint „Balneum Minus"-t, azaz kis fürdőt jelzik a levéltári források. A „Nagy Fürdő"-t egyébként „Püspöki Fürdő"-nek nevezték, a „Kis Fürdő"-t pedig „Török Fürdő" vagy „Rác Fürdő" néven emlegették. A két fürdő között folyt, a mai Fürdő utca vonalában, az Eger patak valóságos mellékágának tekintendő malomárok. A malomároktól keletre fekvő „Török" vagy „Rác Fürdő" Borsod vármegyéhez, a nyugati parton fekvő „Püspöki Fürdő" pedig Heves megyéhez tartozott. (Egyébként a fürdők régiójában húzódó, sokszor bizony bűzködő patakágat csak a