Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)
Sugár István: Az egri gyógyfürdő és fürdőkultúra története
törökök kiűzése után, 1667. december 29-én, azaz 12 nappal a török sereg kivonulása után, utasította a harmincadost, Domonkos Jakabot, hogy mivel „. . . a fürdőház jelentékeny bevételi forrást képez, ezért tartsa fenn továbbra is jelenlegi állapotában és éppségében ..." A kiadott rendelkezés igen körültekintő, mert még „. . . azt a kereket, mellyel a mellette levő kútból a vizet felhúzzák . . is kijavíttatni rendeli. Említésre érdemes, hogy az egykori török női gőzfürdő melletti volt török iskola épületében (mestrup) kapott lakást egy sebész (chirurgus). Az itt letelepedett Zapf Mihály chirurgust az öszszeírás mint „balneator"-t, ; azaz mint fürdőst említi, ami kétségtelenné teszi, hogy a fürdő megkezdte ismét működését, és abban a Németországból vagy Ausztriából Egerbe szakadt sebész nem csak fürdősként működött, hanem korának megfelelő orvosi működést is fejtett ki. Két esztendővel a város visszavétele után, a város császári katonai parancsnoka elrendelte a „meleg fürdő" („Warme Badt") épületének kitakarítását, kitisztítását, rendbehozatalát. Bár a szűkszavú levéltári forrás nem árulja el, hogy melyik fürdőre vonatkozik, minden bizonnyal azonban a hévizek mellé telepített úgynevezett meleg vizű fürdőről van szó, hiszen a vár alatti fürdőre nézve már korábban történt intézkedés. De ezt látszik alátámasztani az a rendkívül lényeges adat is, amely szerint 1699 februárjában, a Kassa melletti Pányból valaki levelet írt egri barátjának: „...mindazonáltal ha Isten erősíti egisigemet, és az nagy hidegek engednek, újra csak elmegyek Én az Egri fördőbe ...". Ez a magánlevél mindennél világosabban bizonyítja, hogy már a XVII. század végén, meszszi földről is felkeresték a gyógyulás után vágyó betegek az egri termálvizű fürdőket. Ez az első levéltári adat, amely minden kétséget kizáróan igazolja, hogy az egri hévizű fürdőknek már a XVII. század végén jelentős idegenforgalma volt, sőt annak jó hatása miatt azt ismételten is meglátogatták, száz kilométereket téve meg az akkori primitív közlekedési viszonyok között. A törökök női gőzfürdőjét („turcicum feminum balneum") a későbbi időkből származó latin nyelvű iratok úgy hozzák
