Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Sugár István: Az egri gyógyfürdő és fürdőkultúra története

hosszú-hosszú évtizedekig használták a fürdőt. Sajátságos módon az épületnek mintegy a közepén nyolcszögletűén kialakított tér szolgált a gőzfürdő tulajdonképpeni céljaira. A gőzkamra oldalain nyíltak a kisebb oldalkamrák, amelyekben kőből faragott díszes mosdómedencék állottak, ezek fölött helyezkedtek el a falikutak. Az egri Dobó István Vármúzeumban a kőtár őriz is egy ilyen szépen faragott mosdómedencét. Sajnos még ma sem sikerült tisztázni a fürdő vízforrását. Az egyik variáció szerint 1856-ban, a telek akkori tulajdonosa, a még állott négy fürdőkamrát építkezései miatt lebontatta, és ekkor a munkások ráakadtak — amint erről egy 1864. évi újságcikk tájékoztat — „. . . a faragott kövekkel kirakott víztartókra. Ezek közül egyet kitisztíttatván, azonnal oly bőséggel bugyogott fel a hővíz, hogy azt csak bajjal sikerült újra eltömni. Milyen hőfokú volt ez? — nem mérték meg..." tájékoztat a lap. A helyzetet bonyolítja vagy éppen tisztázza (?!) a levéltári kutatás során előkerült 1687-ből származó irat, amelyből arra következtethetünk — közvetlenül a törökök kivonulása utáni hetekből —, hogy a női gőzfürdőt kútból látták el vízzel, a kútból pedig kerékkel húzták fel a vizet. Befejezésül a török kori egri fürdőkről még csak annyit tartok szükségesnek elmondani, hogy adat utal arra, miszerint „. . . IV. Murád alatt Kara Musztafa fürdőket építtetett Egerben ...". Nevezettről pedig tudjuk, hogy a XVII. század második felében volt az egri pasalik ura. Hogy a felvázolt fürdők közül melyik származik Kara Musztafa egri pasától, ma még nem tudjuk, de jelentős a közlésnek az a része, mely több fürdő építésére utal. Kétségtelen, hogy vagy a kisebbik hévízi fürdő, vagy pedig a gőzfürdők egyikéről van szó. A török félhold bukása utáni időszakban is működésben maradtak a nagyhírű egri meleg vizű fürdők, ellentétben az eddigi spekulatív feltételezésekkel. Eger városának felszabadítása után a város kamarai tulajdonba illetve kezelésbe került. A hévízi fürdők a püspök birtokába, a vár alatti Valide Szultána női gőzfürdő pedig a kincstár, a kamara tulajdonába jutott. Fischer Mihály, a kamara biztosa, tekintve, hogy a város pénztára teljesen üres volt a