Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Adattár - Szemelvények Gebhardt Xavér Ferenc egyetemi orvosprofesszor levelezéséből (Dr. Bendefy László)

Szegény fejem most egy idő óta még erősebben kering. Vannak néha látogatóim ... akkor erőltetem magamat... nem sejtik bennem milly erősen forr, de mikor távoznak: összerogyom. Mit Gussman Űr iránt teend Nagysága' nékem ajándékozza. Régi őszinte hazafiúi rokonérzéssel Nagyságod híve szolgája Széchenyi István Mai. 6 1858 V. Gróf Széchenyi István levele Döblingből. 1858. november 6-ról, a Magyar Tudós Társasághoz. Ezt a megrázó erejű levelet az Akadémia tagjai másolatban őrizték meg a maguk számára. Az alább közölt szöveg alapjául egy eredeti kéziratos másolati példány szolgált. A levél szövege: Tekintetes Magyar Tudós Társaság! A legczifrább szavaknak sincs hitele ott hol tények ellenkezőt bizonyítanak. Hogy kormányunk mostani rendszere a magyar nemzetiség igényeivel és érdekeivel szemközt áll, azt a legvakabb is észreveheti. Nemzetiségmik nekünk magyaroknak pedig becsesb mint a föld bár mely kincse, sőt életünk. A magyar romok közt a' nemzetnek eléggé nem bámulható élet erején kívül szeplőtlen már majdnem csupán az Akadémia mutat arra: miszerint nemzetünk kioltva még nincs. S most ezen utolsó, igazán magyar intézet is ki legyen sarkából forgatva? Fájdalom igen, mert hiszen az akadémiai alapszabályok minap érkezett megváltoztatása, legalább saját lelki szemei melőtt, nem egyéb s nem kevesebb, mint oly döfés, mely könnyen halálra vezet, kimagyarázhatatlan lelki kínokkal gyötörve egészen elvérzett szívvel, félig temetve, ily aggasztó körülmények közt kérdem, váljon a magyar akadémia tekintetében én mit míveljek? mit tegyek? — én, ki dicső elődeink útmutatását hű kegyelettel felfogván, szerencsés voltam 1825.-ik évben újra és sikerrel megrendíteni honi nyelvünk magasbra állítását, sikerrel — mondom — és jobb sikerrel mint ők, mert a' mély felfogás ugyan sajátuk, de nekem elégséges pénz-vagyon is jutott osztály részül, mely nélkül fájdalom a legmagasztosabb is oly gyakran parlagon hever. Hallgassak-e? midőn tapasztalni vagyok kénytelen, hogy azon nemes csíra eltiportatik, mely tényezőként szinte arra vala szolgá-