Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Adattár - Szemelvények Gebhardt Xavér Ferenc egyetemi orvosprofesszor levelezéséből (Dr. Bendefy László)

landó, miszerint a magyar, kinek életre valóságát, tavaszi korát, — halálos kínjai után és jelen veszedelmei közt is, — még ma is ezen jelenet bizonyítja, — sajátkezűleg minden hátramaradásiból kibontakozva, az emberiség díszére, az osztrák birodalom legbiztosabb talpkövét, a fejedelmi szék rendíthetetlen sarkkövét képezze, alkossa? Kérdem, még fel se jajduljak, mikor látni vagyok kénytelen én? .... kinek baja nem a homályos, de az igen is tiszta és minden ámítás nélküli látás, — hogy dicső fejedelmi családunk, mint valami baligézet által félrevezetve, népeink épen legéletrevalóbbját, mely fiatalságánál és kettétörhetlen zománczánál fogva legdicsőbb kifejlésre képes, — nemcsak kellő figyelemre nem méltatja, sőt azt sajátságaiból kivetkeztetni, elzsibbasztani engedi és ekép úgy szólván saját maga alatt vágja a fát? — A Tekintetes Akadémiára bízni az ügy eldöntését — a mennyiben alapítói állomásomnál fogva ahoz nekem is van szólásom — noha a legnagyobb tisztelettel viseltetem mind testületileg, mind egyénileg iránta; — nem kívánom, nem akarom, nem fogom; mert míg fejem vállam közt áll, velőm el nem olvadt és szemeim világát a halál nem oltja ki, mind addig arról, mihez jogom van, — minden tanácsot szívesen és köszönettel fogadván, — utoljára is bizony csak saját magam fogok határozni s ugyan is: Én úgy vagyok meggyőződve, hogy fölséges Urunk a fény körülsugárolt Ferencz József császár előbb-utóbb, de elvégre bizonyosan által fogja látni, hogy a czélba vett amalgamasatioja és németesítése a közbirodalmi népeknek nem egyéb mint a mostani államférfiak kificzamlott theoriája és keserű önmystificatio,, hogy számos, — talán legtöbb népei, — ha egyszer zivatarra kelnek az idők, — mi alkalmasint nem igen fog késni, — kifelé gravitálnának. Míg a magyarnak nincs a világon rokona, nincs más hazája, mint a négy folyam közti és a három hegy alatti alkotmányos paradicsom, éhez képest a magyar jólétét, szerencséjét, boldogságát egyedül dinastiális és törvényes királyának védpaizsa alatt remélheti, keresi, lelheti, és hogy ennélfogva a fölséges császár nemcsak nem fogja tűrni, ha majd egyszer a legközelebbi sikertelen kísérletek az állam részéről, melyek az összes közbirodalmat a legproblematikusabb helyzetbe sülyeszték, kellőleg felvilágosítandják lelkét és untatni kezdendik legmagasabb úri kedélyét, — nemcsak nem fogja tűrni, mondom, ha majd ezen idő beáll, miről én sehogy sem tudok kételkedni, hogy azon nemzetet gyengítsék, gyilkolják, olvasszák, melylyel a lovagi fejedelem, kit szeret, madarat fogathat és mely érte, ha kifejlésének, becsületének, dicsőségének nem engedi útját állani, sőt ily kincseknek hű pártfogója... utolsó csepp-vérét kiontani volna mindig kész volt