Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Adattár - Somogy megyei adatok a veszettség történetéhez (Dr. Frankl József)

mely a görög therből (vadállat) származik. Eleinte ugyanis mindenféle vad harapását gyógyították vele. 50—60 féle anyagból készült volt benne ópium és viperahús is. Később teljesen hitelét vesztette, főleg azért, mert vásári kuruzslók vették kezükbe a gyártást. Az a néphit, hogy a kőrisbogár kiváló ellenszere a veszettségnek, ősrégi eredetű; különösen a régi arab írók emlegetik gyakran. A magyar nép hitébe is már igen régen beszivárgott a kőrisbogár veszettségellenes hatásában való bizakodás, sőt a görög szóegyezéshez (lytta vagy lyssa: dühösség, veszettség) hasonlóan, népünk némely vidéken még ma is dühőbogárnak, dühös bogárnak vagy dühbogárnak nevezik a kőrisbogarat. A legrégibb hazai adat, mely a veszettség ellen ajánlja a kőrisbogarat, 1570-ből való. Ekkor írja özv. Batthyányi Ferencné egyik ismerősének a következőket: „lm küldöttem fagyai bogarakat. Az kiket megmart, mindeniknek hármat-hármat adjon Kegyelmed meginni benne". Kétségtelen, hogy itt a kőrisbogárról van szó, mert ez élősködik fagyaibokron. Spilenberger Dávid, a XVII. századbeli híres lőcsei orvos is megemlíti egyik értekezésében (1670) a kőrisbogarat. Kramer János György temesvári főorvos (1735) egy kecskeméti „tudós asszonyról" ír, aki kőrisbogarakból készült főzetet itatott veszett eb marta betegeivel. Emellett Krámer azt is ajánlja, hogy a marási sebeket azonnal skarifikálják, forró ecettel alaposan mossák ki, majd ecetes borítást tegyenek rájuk. 1781-ben helytartótanácsi rendelet tette kötelezővé báró Störck Antal — Ausztria protomedikusa és tanulmányi referense (van Swieten utóda) — terápiás javaslatát: „a mart sebek azonnali kimosása, kiégetése, bevagdalása. kőrisbogárporral való behintése" stb. Polgári Mihály (1768) és Kósa Mózes (1848) vízaknai orvos már számos veszettségellenes „specialitást" sorol fel; ilyen volt a Darkó-féle titkos szer (1817), a Halmay-féle szer (1819), Tolnay Simon Veszprém megyei seborvos gyógyszere; mindezek kőrisbogárport is tartalmaztak. Ami a veszettség veszélyességét illeti, hallgassuk meg, mint mond róla Csorba József orvos doktor, Somogy megye rendes „physikusa". „Hygiastika vagy is Orvosi Oktatás" c, 1829-ben megjelent munkájában a 111. §. ,,A' víziszonyról vagy dühösségről", veszettségről (rabies canina, hydrophobia) szól. Ebben ismerteti a veszett kutya viselkedését, hivatkozva Dr. Kováts Urnák „Táblájára", továbbá a veszettség lefolyását saját tapasztalatai alapján. Utána azt írja: „Nékem nem volt még az a' szerentsém hogy ha már ki tört á dühödtség (víziszony), tsak eggyet is meg gyógyíthattam válna; de ellenben esztendőnként van kezemen 10—20 olly személy, kit 21* 323